M. Somlyai Magda: Földreform, 1945 (Budapest, 1965)

AZ 1945-ÖS FÖLDREFORM

megmozdulásoktól lett hangos. A követelések tartalma és hangja vidékenként és évenként változott, sőt egészen lényeges eltérést is mutatott. Felületes vizsgálat azt a benyomást kelti, hogy ahány év, ahány megye, annyiféle elképzeléssel, követeléssel találkozunk. Közelebbről megvizsgálva azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a követelések perspektíváját tekintve a megmozdulásokban két alaptendencia érvényesült. A követelések egyik iránya szerint a magyarországi mezőgazdaság elmaradottságát és a parasztkérdést a nagybirtokrendszer felszámolásával, a nagybirtokok földjének kisparaszti gazdaságokra való felosztásával - vagyis földreformmal - lehet és kell felszámolni. Ez a követelés egyenes fejlődési úton kívánta befejezni, teljessé tenni azt, amit 1848 elkezdett. A másik, ugyancsak a XIX. század utolsó évtizedében erősen jelentkező elképzelés szerint az agrárkérdés Magyarországon a nagybirtokok társadalmi tulajdonná, szocialista nagyüzemmé való átalakítása útján oldható meg. Míg az előbbi elképzelés csak radikalizmusával tűnik fel, egyébként egybeesik a kor gazdasági, társadalmi viszonyaival - s így különösebb indokolásra nem szorul - addig ez utóbbi, a magyarországi elmaradottabb viszonyokat ismerve, mindenképpen meghökkentő és feltétlenül magyarázatra szorul. Magyarországon a szocializálási törekvések korai jelentkezése mögött a nincstelen mezőgazdasági munkások milliós tömegeit kell látnunk, a mezőgazdaság kapitalista fejlődését. Erre az összefüggésre utalt Engels, mikor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt III. kongresszusához írt levelében hangsúlyozza, hogy a tőke ,,a földművelést is aláveti magának, átalakítja ősrégi eljárását, tönkreteszi a független földművest, a mezei népességet nagy földbirtokosok, kapitalista bérlők kis csoportjára és vagyontalan proletárok tömegére választja szét. Hogy milyen haladást tett már a tőke ezen forradalma Magyarországon, azt nemrég láttuk Hódmezővásárhelyen".

2 A tőkés fejlődés következtében egyre szaporodó mezőgazdasági munkásság számára a saját tulajdon már nem olyan szentség, egyedül üdvözítő valami, mint a - bármilyen csekély, de - tulajdont bíróknak. Az agrárproletariátus hajlandó elfogadni már a bérmunkás sorsot állandó állapotnak, ha az biztos megélhetést nyújt. Az ő kollektíván végzett munkájuk is - hiszen itt mint magról, mindenekelőtt a kubikosokról van szó - természetesen hozza magával a lemondást az individualista kisparaszti gazdaságról, mint eszményről. A XIX. század végére a magyarországi mezőgazdasági munkásság óriási tömege, az ország társadalmi rendjében neki juttatott nyomasztó helyzete miatt kitűnő 'talajt jelentett a szocialista tanok befogadására. Csak közvetítőre, terjesztőre volt szükség. Ezt a feladatot a Magyarországi Szociáldemokrata Párt töltötte be. Az MSZDP - bármilyen kevés gondot fordított is a parasztság szervezésére 2 A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. 2. köt. Szikra 1954. 278. old.