Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

üzemi bizottságokban dolgozó párttagjaikat. Az üzemekben is fokozatosan szervezeti és politikai irányításuk alá vonták a helyi pártszervezetek az üzemi bizottságokba választott tagjaikat. A fontosabb^ kérdések eldöntésében az üzemi pártszervezetek vezetőségei mind gyakrabban játszottak szerepet. A munkáspártok üzemi szervezeteinek létrejötte szervezeti változást nem hozott az üzemi bizottságok kialakult rendszerében, működési mechanizmusában. A pártok ellenőrző szerepének közvetlenebbé, operatívabbá válása elsősorban az üzemi bizottságok politikai arculatának egységesítésére, a munka megosztására, a termelés fokozására, az üzemi demokrácia fejlesztésére irányult. Tovább fejlődött az üzemi bizottságok és a bizalmi testületek viszonya, kapcsolata is. S bár a két szerv elhatárolása megnyugtató módon még ebben az időben sem történt meg, az együttműködés a munka során általában normalizálódott, helyes irányban fejlődött. Az esetek többségében az üzemi bizottságok vezették — ha formailag nem is, gyakorlatilag — a bizalmi testületet, amely kapocs volt az üzemi bizottság és a munkásság között. 1945 végére az üzemekben — párhuzamosan az üzemi bizottságokkal — már működtek a munkásosztály politikai és szakmai szervezetei is. Az üzemi bizottságok irányításában a szakszervezetek mellett a munkáspártok is mind nagyobb szerepet vállaltak. Ez mind a politikai, mind a gyakorlati munkában erősítette az üzemi bizottságokat. A reakció ellen folytatott harc kimenetelét a munkásosztály politikai állásfoglalása és termelésben tanúsított magatartása dönthette el. Ezért a munkásosztály egységének megszilárdítása, a forradalmi erők összekovácsolása a továbbhaladás alapvető politikai előfeltétele volt. Az egység kialakításáért az üzemi bizottságokra is komoly felelősség hárult, hiszen munkájuk eredményességét is befolyásolta a két párt együttműködésének megvalósulása. Az üzemi bizottságok a munkásosztály egységes fellépését biztosíthatták. Az 1945 végén hazánkban kialakult helyzet hangsúlyozottan eZőtérbe állította a munkásegyüttműködést, az üzemi bizottságok tevékenységének megjavítását, mindazokat a problémákat, amelyek a két párt tagjainak munkáját hátráltatták, a munkásság egységes fellépésének kibontakozását zavarták, és a reakció elleni harc hatékonyságát csökkentették. A politikai egység, az együttműködés megszilárdítása szükségességének jegyében került napirendre az üzemi bizottságok újraválasz* tása 1946 elején.