Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

munkásképviseleti szervek és a bányászszakszervezet központja által kidolgozott javaslatokat figyelmen kívül hagyta, így államosítási biztosnak több régi, politikailag nem megbízható, vagy a bányászok körében népszerűtlen, a Horthy-rendszerben is vezető állásban volt személyt neveztek ki. Ez a bányászok körében nagy elégedetlenséget váltott ki. (112. sz.) A végrehajtás felemássága ellenére, a bányák állami kezelésbe vétele nagy jelentőségű esemény volt, mely nagymértékben járult hozzá a későbbi hónapokban kibontakozó széncsaták eredményességéhez és a széntermelés emelkedéséhez. 1945. december 7-én bevezették az adópengő rendszert.

151 majd végrehajtották a 75%-os bankjegydézsmát.

152 A kötött gazdálkodás eredményesebb megvalósítása érdekében — kommunista kezdeményezésre — létrehozták a Gazdasági Főtanácsot (GF) és kommunista vezetés alatt annak titkárságát,

153 mely a burzsoázia korlátozásának és visszaszorításának egyik legfontosabb eszköze lett. A tőkések támadása gazdasági téren feltétlenül szükségessé tette volna az üzemi bizottsági rendeletnek büntető szankciókkal váló kiegészítését is. A tervezet szeptemberre el is készült, de a tőke ellenállása miatt kiadása elmaradt. A fenti eredmények ellenére sem volt kétséges azonban, hogy az ellentámadás végigvitele, a döntő ütközet még hátra van. A kidolgozott program megvalósítása elsősorban azon múlt, hogy a munkáspártok, az üzemi bizottságok, a szakszervezetek milyen mértékben tudják mozgósítani a munkásságot a termelési feladatok végrehajtására, ami további helytállást és nagy áldozatvállalást követelt. Az ellentámadás sikeres végigvitelének fontos szervei voltak az üzemi bizottságok, melyek a munkásosztályra közvetlen befolyást gyakoroltak. Fellépésüktől, helytállásuktól döntő módon függött az események kimenetele. Hogy szerepüknek, politikai súlyuknak megfelelőbben fejthessék ki tevékenységüket, a munkáspártok és a szakszervezetek — továbbá maguk az üzemi bizottságok is — szervezeti és politikai működésük további javítására törekedtek. Az üzemi bizottságok politikai tevékenységének és szervezeti életének egységesítését a két munkáspárt befolyásának fokozottabb érvényesítésével is igyekezett megvalósítani. 1945 közepétől előtérbe kerültek a közvetlen irányítás módszerei. A pártközpontok rendszeresen megbeszélésekre, információkra hívták össze a szakszervezetekben és az 151 11 600/1945. ME sz. rendelet. — MK 1945. 195. sz. 152 Mindkét intézkedés rövid időre és átmenetileg nagy érvágást jelentett a burzsoáziának. „Az ostrom utáni kifosztás óta nem ért bennünket oly veszteség, mint a pénzlebélyegzés és annak a teljes üzlettelenséggel járó következményei" — írta a Stühmer-gyár egyik tulajdonosa külföldön tartózkodó hozzátartozóinak. (OL Stühmer ir. sz. n. 1945. december 28-i levél.) "3 12 090/1945. ME sz. — MK 1946. január 9. és 230/1946. ME SZ. — MK 1946. január 7.