Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
VII Az üzemi bizottságok részvétele a hároméves terv megvalósításában és az üzemek államosításában (1947. augusztus—1948. március)
És végül, de nem utolsósorban, számba kell vennünk mindennek az alapját, az emberi munkaerőt, tehát tudatossá kell tennünk a dolgozókban azt, amit már annyiszor hangoztattunk, hogy szinte már frázissá válik, de ez a valóság: „több termelés, magasabb életszínvonal". Ha ez sikerül, és az üzemben dolgozó elvtársak már nem a megszokottság unalmával végzik el munkájukat, hanem érdeklődnek annak folyamata iránt, igyekeznek megvalósítani a célkitűzéseket —r a többtermelést —, ennek érdekében nem törődnek bele a mostani termelési rendszerbe, hanem azokon újításokat, könnyítéseket eszközölnek, akkor a dolgozók fokozottabb mértékben is eleget tettek kötelességüknek. Üzemszervezés, I. évf., 2. szám, 1947. augusztus 15. 222 200 BUDAPEST, 1947. AUGUSZTUS A Roessemann—Harmattá Gép- és Csőgyár Rt. üzemi bizottságának felhívása a gyár dolgozóihoz: a hároméves terv sikeres végrehajtása megköveteli a munkateljesítmény fokozását Szabadság! Barátság! MUNKATÁRSAK! A hároméves terv, mely hazánk újjáépítését, az egész magyar nemzet jólétének és ezzel mindannyiunk és családunk szebb és jobb jövőjét van hivatva biztosítani, folyamatban van. A tervet vezetőink elkészítették, végrehajtani azt, nekünk dolgozóknak a kötelesség[ünk]. Saját érdekünkben a legszigorúbban mindent meg kell tenni, hogy a tervezetnek megfelelően, munkateljesítményeink emelkedjenek, és őrködni kell, hogy munkatársaink is hasonlóan járjanak él. Nem szabad semmiféle más körülményre tekintettel lenni, a legkisebb hibát, mulasztást, mely a munka rovására történik, nem szabad elnézni, hanem először figyelmeztetéssel, ha kell szigorú büntetéssel, meg kell torolni, $66 1 . .