Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)
V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)
annyi, mint a gyár kiadása, nem számítva természetesen a nyersanyagot. Ha nem volna export, úgy a belföldi üzleten a regieket nem lehetne megkeresni, a belföldi piacra szükséges nyersanyagot a gyár egyszerűen elveszítené. Ahányszor csak alkalmam volt az Üzemi Bizottsággal érintkezni a múltban, mindig hangsúlyoztam, hogy a lengyel üzlettel 170 áll, vagy bukik a gyár. A lengyel üzlet sikerült, azonkívül — bár nagy nehézségek árán — az exportot is sikerült megindítani. Sajnos, Jugoszlávia kiesett a vásárlók közül, és alighanem Bulgáriával is az utolsó üzletet csináltuk, mert oda sajnos, a Szovjet szállít, és ezzel mi nem fogunk tudni konkurrálni. 180 Romániával több kompenzációs üzlet folyik, és miután ott is vannak „Tárcaközi Bizottság"-ok, nemcsak nálunk, az üzletek hihetetlen lassan perfektuálódnak. Rá kell mutatnom arra, hogy az export legnagyobb akadálya, a magyar belföldi ipari árnívó — általam teljesen érthetetlenül — a világpiaci árnívót messze felülmúlja. Mi csúcsipar vagyunk, ami azt jelenti, hogy mi használunk chemiai nyersanyagot, szenet, villanyáramot, műszaki segédanyagokat a gumitól kezdve a kenőolajig. Ez mind sókkal drágább itt, mint a külföldi államokban. Ezért csak bizonyos cikkeket tudunk exportálni. Az alumínium négyszer olyan drága, mint külföldön, a chlorsulfonsav ára egyenesen fantasztikus. Ha valamely nyersanyagot nem magunk importálunk csere útján, úgy vagy azért, mert az importőrök túl sokat akarnak keresni, vagy azért, mert nem értenek az üzlethez, az import nyersanyagok, amelyek Magyarországon kaphatók, olyan drágák, hogy azokból a világpiacra versenyképes árut előállítani nem lehet. Vannak kirívó nversanvagárak, pl. az alkohol ára. A Pénzügyminiszter úr árpolitikája következtében békében 70 pengő-filléres alkohol máma 7 forint. Amerikában az alkohol fillérekért kapható, és nekünk az amerikaiakkal kell konkurrálnunk. Ügy hallom, hogy a „Fali Üjság" valami olyasmit írt rólam, hogy nagyszerűen tudok sírni. Ezt nvilván, ha igaz, azért írták, mert hangsúlyoztam, hogy az elmúlt lV^'éV alatt mindig veszített a gyár az infláció következtében. Ma már jobbak a viszonyok, sőt azt hiszem veszteségeit a második félévben részben behozza. Ha az export növekedik, később le fogunk menni a belföldi árakkal, különösen akkor, ha a minisztérium gondoskodik arról, hogy olyan kirívó magas árak, mint pl. a chlorsulfonsav ára, szabályoztatik. Fel kell hívnom az Üzemi Bizottság figyelmét, hogy a Tárcaközi Bizottság a gyárvezetőséget folyton akadályozza a nyersanvag-utánpótlásbán. Nyersanyagainkat nagyrészt csere útján szerezzük be, de
