Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)

ott, ahol ez nem lehetséges, valutáért vagyunk kénytelenek vásárolni. Annak ellenére, hogy a Chinoin előbb megszerezte a vásárláshoz szükséges valutát, behozatali kérvényeinket egymás után utasítják vissza, avagy annyira megnyirbálják a quantumot, hogy az engedélyezett mennyiségek szóba sem jöhetnek, kicsiny voltuk miatt. A nyersanyagot máma elég niehéz megszerezni. De a gyárvezetőségnek nincs módjában sokáig még arra is vállalkoznia, hogy a Tárcaközi Bizottság hozzá nem értése, mondhatnám rosszindulata ellenére is, szerezzen az államnak valutát, ila nem kapitalista érdek a mi vállalatunk fenntartása, mert ha van haszon, azt az állam elveszi. Dacára ennek dolgozunk, mert 37 év óta megszoktuk a munkát, és nem tudunk mást csinálni. Ellenben, ha maga az államhatalom képviselői, a Tárcaközi Bizottság teszi majd lehetetlenné a munkát, akkor azt jóelőre nyilvánosságra kell hoznunk, nehogy bennünket 'érjem a vád a nyersanyagellátás csődjéért, Mi nem kérünk az államtól valutát, mi magunk szerezzük meg, de a magunk szerezte valutánk egy részéért új anyagot kell vásárolnunk, ha ez nem lehetséges, úgy dolgozni nem lehet. Az Üzemi Bizottság igen nagy súlyt helyezett a termelési adatok kézhezvételére. Miután gyárunk struktúrájával tisztában vagyok, tudom, hogy a megszerezhető adatok csak félreértésre vezetnek. Ugyanis, egy ugyanazon práparatum 4—5 üzemen is keresztül megy, és a kimutatásokban több üzem mutatja ki ugyanazt az anyagot. Ezért ebből nem sok látható. Hogy mennyire igazam van, bizonyítja, hogy önöknek átadom a kimutatásokat úgy, ahogy én megkaptam, csak arra kérem önöket, hogy a bonyolult viszonyok okozta zűrzavaros képből ne vonjanak le hamis konzekvenciákat. Ki kell térnem még arra is, hogy az Üzemi Bizottságnak köszönetet mondjak, hogy az elmúlt nehéz időkben nagy segítségére volt a gyárvezetőségnek, a borzalmas infláció súlyos napjaiban. Bár voltak egyes kérdésekben súlyos harcaink, a közös cél érdekében, hogy a gyárat így talpraállítsuk, önök is megtették a magukét velünk együtt. Ma már békés munka folyik a gyárban. Ha az export tovább így fejlődik, nem kell attól félnünk, hogy minden összedől. Másrészt óvatosnak kell lennünk, mert a mai idők telítve vannak meglepetésekkel, a helyzet napról napra változik. Mindenesetre ki kell emelnem, hogy addig van reményünk, hogy a gyár javulás útján előrehalad, amíg a forint stabil. Ez a gyár mindent inkább elviselhet, mint egy inflációt. Ki kell még térnem arra, hogy tudom, a munkások és tisztviselők fizetése az árnívóhoz képest alacsony, ez azonban a szerencsétlén