Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)

AZ ÜZEMI BIZOTTSÁGOK A STABILIZÁCIÓ VÉDELMÉBEN 1 9 4 6. augusztus— december 149 BUDAPEST, 1946. AUGUSZTUS A Szakszervezeti Tanács üzemi bizottsági titkársága vezetőjének előadása: milyen feladatok várnak az üzemi bizottságokra a stabilizációban Az üzemi bizottságok másfél esztendő óta lankadatlanul harcolnak .a munkaviszonyok megjavításáért és a dolgozók életszínvonalának emeléséért. Meg kellett küzdeniök az ellátás nehézségeivel, az infláció mindent elnyeléssel fenyegető örvényeivel. Szemük előtt játszódott le az üzemi munkásság tragédiája. Éhező, ruhátlan és elnyomorodott tömegeket kellett inteni és buzdítani, hogy a kerekek forgása meg ne álljon, a kohók ki ne hűljenek, a közlekedési eszközök csődöt ne mondjanak és a munkahelyek el ne néptelenedjenek. Ezekben a harcokban edződött és tapasztalatokban gazdagodott üzemi bizottságokra hárul most az az országos jelentőségű feladat, hogy a stabilizációnak és a jó pénznek legmegbízhatóbb őrei és biztosítékai legyenek. A munkásosztály eddigi fegyelmezett és áldozatokkal teljes munkájának eredménye, a jó forint, döntő változást jelent az egész ország gazdasági életében, a pengővel szembeni elkeseredést felváltotta a forint iránti bizalom. Megindult az egészséges forgalom a falu és [a] város között. Az ipar terméke kicserélődik a falu által előállított mezőgazdasági cikkekkel, melynek eredményeképpen az ipari munkásság vásárlóképessége és fogyasztása emelkedik. A munkabér az 1938-as életszínvonalnak csak kb. 50%-át biztosítja. Az életszínvonal további emelkedése a termelés növekedésétől függ. Ehhez szüksé" ges az új pénz értékállóságának és vásárlóképességének biztosítása.