Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

V Az üzemi bizottságok a stabilizáció védelmében (1946. augusztus— december)

\ Döntő feladat tehát, hogy a dolgozók egyetemes érdekének szem előtt tartásával erőnket a forint védelmére összpontosítsuk, és minden támadást a leghatározottabban kell kivédenünk, bárhonnan jönne is az. Az üzemi bizottságoknak tehát figyelmüket az ellenőrzés felé kell fordítani, és gondoskodni kell arról, hogy a stabilizációs rendeleteket minden vonalon betartsák. Ismerniök kell a vállalat nyersanyagkészletét, annak felhasználását és forgalombahozatalának feltételeit. Az Anyag- és Árhivatal e tekintetben minden vonalon rendeleteket bocsát ki, amit az üzemi bizottságoknak ismerni és gyakorlati végrehajtásáról gondoskodni kell. Ha a vállalat vonakodik árukészletét értékesíteni, piacra vihető árutermelését fokozni, rá kell szorítani. Mindennemű spekulációs kísérletet meg kell akadályozni, viszont a vállalat egészséges fejlesztését, a termelés növelését elő kell segíteni. A stabilizáció megköveteli, hogy a termelésben is rend legyen. Egyes üzemeknél sokkal több munkaerő van alkalmazva, míg más vállalatoknál munkahiány mutatkozik. A felesleges munkásokat és tisztviselőket el kell bocsátani. Ez fájdalmas, de szükséges operáció, mely nélkül gazdasági életünk betegségeit sohasem tudnánk orvosolni. A termelési költségek csökkentése a stabilizáció egyik alapja. Minél olcsóbban és minél célszerűbben tudjuk a termékeket előállítani, annál nagyobb lehetőségünk van az egész ország iparát a békeszínvonalon helyreállítani, ami a termelés növelését, tehát a teljes szükséglet kielégítését jelenti. Ez okból munkásnak és tisztviselőnek egyaránt teljes értékű, produktív munkát kell végezni, a felesleget pedig a 8660/1946. Me rendelet alapján le kell építeni.

165 Ez az intézkedés ki fog hatni a termelés egy igen fontos feltételére, a munkaerkölcs és munkafegyelem megszilárdítására, mert elsősorban a rossz, fegyelmezetlen munkást fogják elküldeni, és a jó, fegyelmezett munkaerőt tartják meg. A jobb és szorgalmasabb munkaerő nagyobb érvényesülési lehetőséget kap, ami szintén a termelés eredményét növeli. Az üzemi bizottság egyik legfontosabb feladata az akkordrendszer bevezetése. A dolgozók sok helyen nem értik meg ennek szükségességét, pedig ha többtermelést akarunk, akkor a többletmunkáért az illető munkásnak többet is kell fizetni. Jelenleg [az] órabéres fizetésnél az 1938-as teljesítmény 75%-a van alapul véve, aki ennél többet produkál, az több fizetést is kap. Az akkordbérek úgy vannak megállapítva, hogy több teljesítménynél progresszíven emelkedik a fizetés, tehát a munkás érdekében áll a termelés növelése. A cél az, hogy gazdasági feltételt teremtsünk az egész munkásosztály életszínvona-