Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

IV Az üzemi bizottságok újraválasztása, a termelés folytonosságának fenntartása az infláció időszakában (1946. január—július)

ben, azt, ha még nem is teljes egészében, az ipari munkásság az üzemi bizottság, az üzemi alkotmánynak révén megkapja a maga területén. ... Állapítsuk meg tehát, hogy ami 1945-ben történt a magyar nép életében, az sorsforduló, az lezár egy korszakot, és 1946-tal, talán ezzel a mi ülésünkkel, a vegyipari munkások életében így egy új korszak indul meg. Szeretnénk az 1946. évet a mozgalom részére egészségesen kihasználni. Szeretnénk mindazokat a nehézségeket, amikkel 1945-ben meg kellett küzdeni, ezeket könynyebbé tenni, szeretnénk, ha mindaz, ami élelmezés, bérezés, munkaviszony terén nehéz volt 1945-ben, megjavulna, és ehhez a munkához kezdődjön el a mai nappal egy komoly felkészülés. Meg kell változtatnunk azt a módszert, ami eddig az üzemekben folyt. Űj üzemi bizottsági szabályzatra van szükség. Az üzemi bizottság hatáskörét ki kell bizonyos' irányban terjeszteni. Hatáskörét a munkás védelmére ki kell terjeszteni. Meg kell valósítani a munkások részére azt a tisztességes emberhez méltó megélhetési lehetőséget, hogy az is kenyérhez jusson, aki dolgozik, nemcsak aki spekulál. Célunk, hogy azt a lesüllyedt színvonalat, .amit 1945 jelent számunkra, 1946-ban fel tudjuk emelni. Célunk, hogy a munkásságot újabb feladatokra elő tudjuk készíteni. Célunk, hogy minden üzemi bizottsági tag, minden bizalmi és általában a tisztséget viselő munkás a megfelelő iskolát kijárhassa. Célunk egy olyan képzett gárda oktatással való előkészítése, akik ha rendelkezésünkre állnak, 1946 ne jelentse számunkra már azt a tapogatózást, amit jielentett 1945. Ezek azok a törekvések, amikre az 1946. évet fel akarjuk használni. Arra kérjük tehát a szaktársakat, hogy azt a tempót, amit a munka terén 1945 első felében felvettek, azt a munkatempót honosítsák meg 1946-ban. Honosítsák meg azt a tempót, ami annak az elhangzása után következett be, hogy „mindent az ország újjáépítéséért!" És elindultak az üzemek, a munkások kiásták a gépeket, feltárták a bányát, elkezdték építeni a vasutat, és az év közepéig egy gyönyörű lendülettel meginduló munka kezdődött, ami az év második felében bizonyos mértékig lelanyhult. Nem ott van egészen az oka, ahol a szaktársak gondolják, hogy kevés a kenyér. Senki sem fog éhenhalni. Állítom, hogy az elégedetlenség oka máshonnan is ered. Az év első felében történt egy-két akasztás, pontosan kettő, azután jött az igazoló bizottság és a népbíróság. Később, amikor látták bizonyos oldalról, hogy nem is olyan veszélyes a dolog, megkezdődött a magyar nép demokratikus rendszere ellen a tudatos intrika, rosszindulatú súgdosás és a hátbatámadás. Amikor a reakció látta, hogy az igazoló bizottságokon és népbíróságokon keresztül könnyen ismét a régi pozíciókba lehet jutni, nincs semmi