Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

III Az üzemi bizottságok erőfeszítései a termelés fokozására és a munkafegyelem megszilárdítására (1945. július—december)

feltétlenül felismerhető, hiszen nyilvánvaló, hogy nem azért mene­kültek el elvihető vagyonukkal, mert azt hitték, hogy visszatértükig vigyáznak az ingatlanukra. Mikor elmenekültek, valószínűleg még álmodni sem merték, hogy a régi rendszer felszámolása után ők mint tulajdonosok fognak visszatérni. Az itthagyott gyár és üzem a veszteség rovatba lett náluk elkönyvelve, lemondás, a birtoklással való végérvényes felhagyás volt. Az itthagyott tulajdon a munkás­ság kezébe ment, és sokkal jobban használja fel, mint maga a régi gazdája. Ezek az üzemek a Vörös Hadsereg bevonulásakor mint ha­dizsákmány mindaddig a Vörös Hadsereg tulajdonát képezték, amíg azt- mint jogos tulajdonos a Vörös Hadsereg parancsnoksága, amidőn hadi szempontból nem volt reá szüksége, átadja forma szerint is az üzemekben dolgozó munkásoknak. Mi nem ragaszkodunk az írott és halott joghoz akkor, amikor a valóság ós igazságosság mást mond. Nem mehet el a szakszervezeti bizottság szó nélkül különösen a felett a tény felett, hogy az egyik ilyen régi magánjogi alapon álló kapitalista vállalat a Magyar Ál­talános Hitelbank, amelyikről hivatalos vizsgálat állapította meg, hogy a termelésre szánt kölcsönt valutaspekulációra fordította. Ugyancsak szigorú vizsgálat folyik az irányban is, mivel köztudo­mású, hogy ez az érdekeltség volt a fasiszta Németország leghűsége­sebb gazdasági kiszolgálója, de ezenkívül ez az érdekeltség az, ame­lyik első volt abban, hogy a német és magyar csapatok által meg­szállott Ukrajnát a legszemérmetlenebbül kirabolja. Erre alapították a Transcarpathia nevű rablószövetkezetet, amelynek vezetőségében a Magyar Általános Hitelbank döntő szerepet játszott, s ebből ki­folyólag vizsgálat is folyik, amelynek eredményeképpen már több letartóztatás is történt. Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a munkásszövetkezetek megalakultak, dolgoznak és dolgozni is fognak, termelnek, és a dol­gozó társadalom javát szolgálják. Meg nem ingatható és meg nem támadható önkényesen értelmezett elvi alapokon, különösen akkor, ha ezek az elvi alapok nem tiszták. A ma és holnap társadalmában megszűnik a szolgaságnak minden fajtája, s azt az eszmét, hogy a dolgozók • elsősorban a dolgozóknak dolgozzanak, leghatékonyabban éppen a munkásszövetkezetek szolgálják. Minden ellenük irányuló támadást csak a reakció jelentkezésének tulajdoníthatunk, és min­den támadást, amely a munkásszövetkezeteket létében éri, a leghatá­rozottabban visszautasítunk. A munkásság elég hatalmasnak érzi magát ahhoz, hogy ezeket a támadásokat igazságának tudatában fölényesen visszaverje. P. H. Kétoldalas, géppel írt másolat. — OL MÁH Ipari osztály 131. cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom