Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)

biztosítása, hogy ¡a vállalat érdekei hosszas eljárások igénybevétele nélkül is megvédhető legyen. Ennek a szakasznak 4. bekezdésében a rendkívül fontos üzemi titokvédelem teljes megszüntetése van elrendelve. Legnagyobb arányú korrektívum szükséges, hogy csak a szakemberek bizonyos olyan köréből választhasson a bizottság szakértőt, kiket megfelelő ellenőrzés és erkölcsi garancia mellett esetleg maga az iparügyi miniszter jelölne ki. • Ennél a szakasznál szükséges még bevenni, hogy az üzemii bizottságban a munkások szakmájuk szerinti számarányban legyenek képviselve. (A Wolfner-oégnél a bizottságban nincs egyetlen tímár vagy cipőipari munkás, csak segédüzemiek.) ad. 3. §. Zavaros a fogalmazás, hogy bizonyos számú alkalmazotton felül egy-egy plusz tagot kell választani. ad. 4. §. A választhatóság előfeltétele legalább 4 elemi iskola elvégzése legyen. ad. 10. §. Egybevetve ezt a szakaszt a 2. § megfelelő szakaszával, ismét szembetűnik a világosság hiánya. Nem tudni, hogy az üzemi bizottság hatáskörébe utalt kérdésekben csak javaslattételi joga van-e a bizottságnak. A döntés és javaslat kérdéseit esetenként el kell határolni. Felesleges bürokratizmus a munkaadó és a bizottság közé egy megbízott állítása. Személyes érintkezés gyorsabban tisztázhat vitás kérdéseket. ad. 12. §. Ennél a szakasznál a 2. §-hoz írt megjegyzés befejezésére utalok. Figyelmeztetendő a bizottság felesleges zaklatás vagy üzemi titkok elárulása következményére. Ugyanis nincs biztosíték az ellen, hogy egy konkurrens vállalat előnyöket biztosít egy hozzá távozó bizottsági tagnak, ha az hozzáviszi magával előző munkaadójának pl. gyártási eljárásait vagy könyvelési adatait. ad. 14. §. Utolsó bekezdése összevetve az á contrarió elvévei, olyan értelmezést tesz lehetővé, mintha a munkaadó elveszítené az alkalmazott felvételi és elbocsátási jogát. Egybevetve más szakasszal, pl. 21-gyei, elképzelhető, hogy egy munkaügyi bíró így fogja értelmezni a munkaadó jogai korlátozását. A munkás- és tisztviselő-létszám megállapításától és annak ruganyos változtathatóságától függhet egy vállalat egzisztenciája. A bizottságban helyet foglaló munkásnak sokféle magánérdeke lehet (baráti, rokoni kör stb.). Figyelembe kell vennie az őt beválasztó munkatársai érdekeit. Ilyen egyéni szempontok eredményezhetik, hogy esetleg a szükséges munkáslétszám többszöröse is marad alkalmazásban, és semmiféle okból való létszámcsökkentés nem lesz keresztülvihető. Ezenkívül, ha a munka-