Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)

Mindenekelőtt meg kell állapítani először minden vállalat vagyonát, vagyis a tőkésnek a vállalatba fektetett pénzét. Másodszor meg kell állapítani, hány százalék illeti meg a tőkést befektetett tőkéje után az üzleti eredményből, egy progresszív skála szerint. Harmadszor üzemfajtánként meg kell szabni az értékcsökkenés százalékos mértékét. Negyedszer meg kell szabni, hogy az üzem bővítéséhez vagy beruházásokra az elért üzleti eredményből mennyi fordítandó a következő évben. Az üzemi bizottságok működési szabályzataiból nem közvetlenül kifolyóan, de vele szoros összefüggésben és a bizottságok munkáját közvetlenül érintő okok miatt sürgősen meg kell állapítani a hivatalos bankkamatlábat, rögzítem a pénzt, vagy az aranyhoz, vagy a földhöz, s ezen alapokon kell megszabni az eladási árakat, illetve kell azokat rögzíteni. Tudatában vagyunk annak, hogy az elsoroltak teljes egészükben nem Elvtársunk munkakörét képezik, és ezeket nem is azért hoztuk fel. Hallottuk azonban önt a Vörös Hadsereg ünnepén beszélni, szavaiból felénk áradt a lüktető, pezsgő élet, éreztük az önben levő energia kisugárzását, ezért írjuk ezt a levelet önhöz, nemcsak mint az elsőfokú iparhatóságunk megszemélyesítőjéhez, hanem az emberhez, a szocialistához, akiben megvan a képesség az eredmény kialakításához ós ahhoz, hogy tettekre váltsa azt, ami után mi munkások életeken át sóvárogtunk. Olvastuk és tanulmányoztuk a Takács Ferenc iparügyi miniszter által kiadott, az üzemi bizottságok működését tárgyaló szabályzattervet. Elég volt a vérszegény, limonádé, fél- vagy negyedmegoldásokból! Nem az a célunk, hogy lejárassuk magunkat s nevetségesekké váljunk. Mi tudatosan tudjuk mit akarunk, tiszteletben akarjuk tartani a tőkés jogait, de nem engedünk egy jottányit sem a mieinkből! Mi most csak vázlatosan akartunk rámutatni az összefüggésekre,. arra, hogy valahol — ott ahol lehet — meg kell már kezdődni a kristályosodási folyamatnak, meg kell, hogy induljon egy rendszeres munkafolyamat, melyben a tennivalók szervesen és oly szorosan kapcsolódnak egymásba, mint a fogaskerekek. Így nincs rögtönzés, rendszertelenség, munkás, tőkés egyformán tudja, mivel kell számolnia. És ez a bizonyosságban való megnyugvást fogja eredményezni ami ma mindenekelőtt fontos. Nem lehet vitás, hogy az üzemek, gyárak a demokrácia és a szocializmus egyik legjelentősebb erőforrását jelentik, végtelenül fontosnak tartjuk tehát, hogy a kérdések céltudatosan, tisztán és világosan legyenek rendezve már a kezdettől fogva.