Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

II Az üzemi bizottságok hatáskörének szabályozása, harc a tőkésekkel (1945. február—július)

AZ ÜZEMI BIZOTTSÁGOK HATÁSKÖRÉNEK SZABÁLYOZÁSA, HARC A TÖKÉSEKKEL 1 9 4 5. február — július 32/a DEBRECEN, 1945. FEBRUÁR 15. Az iparügyi miniszter 50100/1945. IpM számú rendelete az üzemi bizottságok tárgyában 1- § A munkának mint a termelés egyik legfontosabb tényezőjének megbecsülése, továbbá az üzemen kívül levő vállalatoknak megindítása és üzemük biztosítása, valamint a gazdasági életnek a háború után való megszervezése szükségessé teszi, hogy minden olyan ipari, bánya- és kohóvállalatnál, valamint a közhasználatú villamosműnél (továbbiakban, vállalat), amelyikben rendszerint legalább 50 alkalmazottat foglalkoztatnak, üzemi bizottságok alakuljanak. Azokban az üzemekben, amelyeknek létszáma 50 alkalmazotton alul van, "az illetékes szakszervezetek, illetőleg az üzem alkalmazottai bizalmi egyéneket választhatnak, akiknek működését a munkaadó vagy a vállalat vezetője elismerni tartozik. Ha a vállalatnak több telepe van, minden olyan telepen, ahol rendszerint legalább 50 alkalmazottat foglalkoztatnak, külön-külön kell üzemi bizottságot alakítani. Ezen rendelet szempontjából alkalmazottnak kell tekinteni mindazokat, akiket a vállalatnál szolgálati viszony alapján foglalkoztatnak (pl. tisztviselők, munkások, tanoncok stb.). Az alkalmazottak csoportján belül pedig tisztviselőknek kell tekinteni az üzletvezetőt, a rendszerint legalább 10 alkalmazott munkáját irányító művezetőt, malomvezetőt (főmolnárt), építési művezetőt (főpallért), vagy rendszerint legalább 5 alkalmazott munkáját irányító gépészt (vezető gépészt), főgépészt.