Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

I Az üzemi bizottságok alakulása és első intézkedései, a gyárak helyreállítása, a termelés megindítása (1944. október—1945. február)

Különböző panaszok érkéznek hozzánk. Áz egyik szegedi üzeni munkásai például elmondják, hogy az üzemi tanács vezetője rideg, diktatórikus hangon beszél velük. Elbocsátással vagy elbocsátással való fenyegetéssel válaszol a legkisebb hibára vagy elnézésre is. Más helyen arról suttognak, hogy az üzemi tanács vezetője a gyár igazgatóságának, nem pedig a gyár munkásságának oldalán áll. Egy tál lencséért eladta a tőkésnek munkástársait. Az üzemi tanács által megszabott bérekkel a dolgozók nincsenek megelégedve. Ugyanakkor tudják azt, hogy az üzemi tanács vezetője önmaga számára az igazgatósággal egyetértésben meglepően magas tiszteletdíjat határozott meg. Nem célunk az, hogy most itt, ezen a helyen, a részleteket taglaljuk, hogy a visszásságokat szellőztessük. Csak arra kívánunk rámutatni, hogy mindezen jelenségek többé-kevésbé elkerülhetetlenek és szükségszerűek mindaddig, amíg a munkásság nem elég öntudatos és nem elég fejlett ahhoz, hogy az üzemi tanácsot maga állítsa össze, maga ellenőrizze, és ha kell, fellépjen ellene, leváltsa, kicserélje. Mindezek a visszásságok csak megnyilvánulási formái annak, hogy az üzemi tanács és az üzemi munkásság, ahelyett, hogy egy testté, egy lélekké forrottak volna össze, idegenkedve, bizalmatlanul, többé-kevésbé ellenségesen állnak egymással szemben. Sok helyen felmerül a kérdés: „Mi lesz velünk, ha visszajön a régi tulajdonos?" „El fogja-e ismerni az üzemi tanácsot!" „Tőle fog ez függeni vagy a munkásságtól?" „Nem fog-e egyszerűen hatalmi szóval félreállítani bennünket?" „Egyáltalán: mi az üzemi tanács jogköre?" Ki szabja meg az üzemi tanácsok jogkörét és hatáskörét? A kormány? A polgármester? Vagy a szakszervezet? Egyik sem. A válasz egyszerű: az üzemi tanács joga és kötelessége az üzemi munkásság érdekeinek védelme. Felhatalmazást, erőt és „jogot" erre a munkásoktól kap. Hogy milyen munkát tud kifejteni, hogy milyen eredményeket tud elérni, hogy mibe van és mibe nincs betekintése és-, beleszólása, az nem hatósági intézkedésektől függ, hanem attól, hogy milyen erős„ öntudatos munkásság áll mögötte, és hogy harcra tudja-e vezetni a dolgozókat a, kitűzött célok érdekében. A gyár a tőkésé., A tőkéssel szemben a munkások hatáskörét és jogait rendeletileg, hatóságilag lefektetni és biztosítani nem lehet. Ha a munkásság gyenge, ha a saját érdekeivel nem törődik, ha az üzemi tanács iránt közömbös vagy bizalmatlan, akkor minden hatóságilag megállapított „jogkör" vagy „hatáskör" üres keret marad. Felmerült az az általános óhaj, hogy a kormány, a szakszervezetek vezetőinek bevonásával, egységes irányelveket dolgozzon ki az üzemi