Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

I Az üzemi bizottságok alakulása és első intézkedései, a gyárak helyreállítása, a termelés megindítása (1944. október—1945. február)

tanácsok működésére. Ezt a követelést mi is aláírjuk. De ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy a hatóságok csak irányelveket adhatnak, nem pedig megoldást. A megoldás mindig az üzemi munkásság kezében van. Mi a teendő? Az üzemi tanácsnak akkor is, ha nem az öntudatos, szervezett üzemi munkások bizalma folytán került a helyére, meg kell mutatnia, hogy méltó a bizalomra. Ki kell érdemelnie, meg kell nyernie a munkásság rokonszenvét, tiszteletét, ragaszkodásai Állandó érintkezésben kell állnia a dolgozókkal. Be kell bizonyítania és meg kell értetnie velük, hogy az üzemi tanács első és legfontosabb feladata a munkásság érdekeinek védelme, a munkásság követeléseinek keresztülvitele, hogy a tanács a munkások szerve, hogy a tanács nem parancsol, nem rendelkezik a munkássággal, hanem ellenkezőleg: az üzem munkásainak az összessége rendelkezik a tanáccsal: számonkérheti, ellenőrizheti, bírálhatja a tanács működését, sőt ha jónak látja, feloszlathatja azt, és újat választhat. Az üzemi ^anács helyes kijelölésére, megválasztására, ellenőrzésére, általában a saját érdekeinek harcos védelmére azonban csak fejlett, öntudatos szervezett munkásság képes. Meg kell tehát szervezni a munkásságot, ki kell adni a jelszót: „be a szakszervezetbe!" Ezén a téren is történtek hibák. Egyes üzemekben erőszakkal kényszeri tették be a munkásakat a szakszervezetbe. Egyszerűen közölték velük, hogy aki nem lép be, az nem dolgozhatik tovább az üzemben. A gyár portásával ellenőriztették, hogy megvan-e minden munkásnak a szakszervezeti igazolványa. Ez nem helyes. Hiszen evvel- nem jutunk közelebb a munkásokhoz, hanem ellenszenvet váltunk ki, elidegenítjük őket magunktól. Nem az a célunk, hogy szakszervezetek számára a munkások néhány filléres heti járulékát megszerezzük, sem az, hogy a munkásoknak az igazolvány a zsebükben legyen. Munkásöntudatot kell ébresztenünk a dolgozókban, közelebb kell őket hozni hozzánk, nevelni kell őket a szabadság, a harcos demokrácia szellemében. Azt kell elérnünk, hogy az ország a szabad nép hazája legyen. Ezt pedig nem úgy érjük el, hogy a magyar dolgozók legfontosabb rétegét, az üzemi munkásságot erőszakos rendszabályokkal elidegenítjük magunktól. Viszont ha szívós, kitartó, türelmes munkával, példaadással, felvilágosítással megértetjük az üzemek dolgozóival, hogy mi tulajdonképpen az üzemi tanács, akkor a tanácsot az üzemi munkásság erős karja fogja védelmezni és munkájában támogatni. Akkor nem fognak felmerülni a kérdések: „mi lesz, ha visszajön a tulajdonos?", vagy „mihez van és mihez nincs joga az üzemi tanácsnak?" m