Dr. Jeni Károly: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért, 1944-1948 (Budapest, 1966)

Az üzemi bizottságok és a munkásellenőrzés megvalósulása hazánkban 1944—1948 (Tanulmány)

és a munkateljesítmény emelkedésében nagy részük volt a bányák üzemi bizottságainak, melyek különösen a termelés racionalizálása és a munkafegyelem helyreállítása terén tűntek ki közreműködé­sükkel. Az üzemi bizottságok munkája a stabilizáció óta általában nagy fejlődésen ment át. A szakszervezetek által a legfontosabb iparágak­ban szervezett tanfolyamok eredményesnek bizonyultak. A tanfo­lyamokon az üzemi bizottsági tagok a vállalatok ellenőrzéséhez szük­séges legalapvetőbb ismereteket megszerezték. 253 Megjavult az üzemi bizottságok és a bizalmi testületek addig gyenge, az együttműködést sok esetben zavaró kapcsolata is. A bizalmi testületek az érdekvé­delmi feladatok egy részének átvételével tehermentesítették az üzemi bizottságokat, és közreműködésük elősegítette a munkavédelmi és a szociális létesítmények kiépítését, az üzemi kulturális és sportélet kifejlesztést, melyre az infláció alatt csak igen kis mértékben nyílt lehetőség. Az üzemi bizottsági munka színvonalának emelését szolgálták a szakszervezetek által iparágak szerint szervezett üzemi bizottsági választmányok rendszeres értekezletei. Elsőnek a vasas- és a tex­tilesszakszervezet hozott létre ilyen választmányokat, melyekben a vas-, a fém-, a gép- és a textilipari vállalatok üzemi bizottságait, tömörítették. A Szakszervezeti Tanácsban és a bányász szakszerve­zetben üzemi bizottsági titkárságok működtek. A megyékben a szak­maközi bizottságok irányították a helyi üzemi bizottságok működé­sét. Veszprém megyében — mint említettük — a nagy ipari üze­mek üzemi bizottságai Ipari Blokkba tömörültek, hogy problémái­kat rendszeresen megbeszéljék és tapasztalataikat kicseréljék. 254 Az üzemi bizottságok munkájának fejlődésével szemben sajnála­tosnak kell tekintenünk, hogy a stabilizációt követő hónapokban egyre több jelenség utalt a munkásegység lazulására. A két munkás­párt szoros együttműködését elsősorban a Peyer-csoportnak ós hí­veinek aknamunkája veszélyeztette, akik 1946. december elején nyíl­tan követelték a kommunistákkal való szakítást. A jobboldali szo­ciáldemokraták agitációjára vezethető vissza, hogy a nagy-budapesti textilgyárak szociáldemokrata üzemi bizottsági tagjai, szakszerve­zeti és pártfunkcionáriusai 1946 őszén küldöttközgyűlés Összehívá­sát sürgették, mert állításuk szerint a „textilipari szakszervezetben nem érvényesült a munkásegység szelleme". 255 Nem sokkal később a Magyar Pamutipar üzemi SZDP-pártszervezete intézett éles tá­253 Pl Arch. 2/16—95. 251 Szakszervezeti Közlöny, 1946. augusztus 5.. 255 Pl Arch. 253/061/1946738.

Next

/
Oldalképek
Tartalom