Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)
Zala megye
Az 1766. december 29-i királynői rendelettel Zala megyében is megkezdődött az általános, egységes úrbérrendezés, de a munkálatok lassan haladtak, főleg azért, mert a szerződéses falvak, de különösen a mezővárosok parasztjai nem akarták elfogadni a korábbi szerződésüknél jóval kedvezőtlenebb urbáriumot. 1768 — 1769ben valamennyi mezővárost, köztük Nagykanizsát, Zalaegerszeget, Turnischát, Alsólendvát és Csáktornyát úrbéri perrel próbálták az urbárium elfogadására szorítani. A mezővárosok közül végül a legtöbb kénytelen volt elfogadni az urbáriumot. Néhány esetben, például Csáktornyán és Sümegen az urbárium nem érintette a város kiváltságait, a legtöbb helyen viszont nem sokban különbözött az úrbéres községek urbáriumától. 1768. augusztus 20-ig összesen 380 helység urbáriuma készült el. 17 Az úrbéri perek elhúzódása miatt a megyében csak 1771-re fejeződött be az úrbérrendezés. Végleges nyugvópontra azonban 1780 körül jutottak az úrbéri ügyek, amikorra az egyes urbáriumok felülvizsgálata és kijavítása megtörtént. Az úrbérrendezés eredményeként 473 falu és 18 mezőváros urbáriuma és úrbéri tabellája maradt fenn, köztük 114 egykor szerződéses helységé, továbbá 68 olyan nemesi helységé, ahol az úrbérrendezés idején úrbéres népesség is élt. Kimaradt viszont az úrbérrendezésből 93 helység, köztük 42 kuriális község. 18 Nem maradtak fenn a muraközi úgynevezett hét hegykerület úrbéri tabellái és urbáriumai. Valószínű, hogy ezek úrbérrendezése megtörtónt, mert a végeredményekre vannak utalások. 51 az olyan helységek száma, amelyeknek lakosai minden bizonnyal úrbéresek voltak, de urbáriumot nem kaptak, vagy legalábbis az úrbérrendezésüknek semmi nyoma nem maradt fenn. Közülük 37 helység határát 1767-ben az előírt minőségi 17. Uo. 1768. november 2. 18. Kuriális falvak: Baglad, Becsvölgye, Boldogasszonyfa, Bókaháza, Bőrönd, Bötefa, Cup, Dobron, Dúsnak, Gellénháza, Hagyáros, Hetes, Keménfa, KisdÖrgicse, Kiskutas, Köszvényes, Kustánszeg, Külsősára, Lak, Lengyel, Lickó, Lukafa, Mikefa, Nagybakónak, Nemespócsely, Nemesnép, Nemesszer, Olá, Ollár, Petrikeresztúr, Pókafa, Rám, Rózsásszeg, Szalapa, Zalaszentmihályfa, Magyarszerdahely, Sziget, Pacsatüttös, Vaspör ós Vörü. Valószínűleg úrbéres helységek: Bánfa, BecBehely, Borsfa, Bozsok, Csoronfölde, Csömödér, Dömefölde, Forintosháza, Felsőbuzovec, Hármasmalom, Horváti, Karácsonyfa, Kallós, Keresztúr, Kilimán, Kiskanizsa, Kiskapornak, Korpavár, Szentkozmadombja, Lispe, Lopatinec, Maróc, Martán, Martinosovec, Molnári, Padár, Páka, Petri, Póla, Pördefölde, Pusina, Putian, Rátk, Rigyác, Semjénfölde, Szajk, Szenterzsébet, Szentmargita, Zalaszentmárton, Szentpóterfölde, Tótszerdahely, Tölcsán, Zalaujfalu, Újudvar ós Varhota. kategóriákba besorolták, de tényleges úrbérrendezésükre 1771-ig, úgy látszik, nem került sor. Zala megye egész úrbéres területe 148 987 hold, amelyből a telkes jobbágyok kezén 136 497 hold van. Feltűnően sok a házas zsellérek, sőt a hazátlan zsellérek által használt úrbéres föld: összesen 11 659 hold. Bárándy Jánosnak az 1785. évi állítólagos birtokbevallásokon alapuló statisztikai összeállítása az egyetlen — nem is feltótlen hitelű — forrás, amelynek felhasználásával az úrbéres és a nem úrbéres földterület nagyságát összehasonlíthatjuk. 19 Bárándy szerint a megye területe 1785-ben az egyes művelési ágak között a következőképpen oszlott meg: ház- és udvartelek 20 000 hold, szántó 416 008 hold, rét 61 600 hold, kert 12 900 hold, szőlő 48 442 hold, legelő 35 270 hold, erdő 236 100 hold, haszonvehető terület összesen tehát 830 320 hold. Bárándy összeállításából nem derül ki, hogy a nem úrbéres jellegű földekkel együtt (irtás, árenda, stb.) ténylegesen mennyi föld volt a jobbágyok és a zsellérek használatában, az úrbéresek részesedését az összterületből így csak a kifejezetten úrbéres viszonyú földekre vonatkoztatva állapíthatjuk meg: Belső telek (hold) Szántó (hold) Bét (kaszás) összes (hold) 12 087 97 310 39 590 148 987 Százalékban: 8,11 65,32 26,57 100,00 Úrbéresek használatában volt tehát a belső teleknek jóval több mint a fele (60,43%). Sokkal kisebb az úrbéresek részesedése szántóföldből: 416 008 holdból mindössze 97 310 holdat használtak az úrbéresek, mint úrbéres szántóföldet. Az úrbéres szántóföldeknek ilyen alacsony aránya másutt alig tapasztalható. Az úrbéres rétek aránya viszont a megye rétjeinek összterületéhez képest rendkívül magas. Az összesen 61 600 holdnyi rétből 39 590 hold úrbéres. Egyéb művelési ágakban, sajnos, nem rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek alapján az úrbéres lakosság teljes földrészesedése megállapítható lenne. Márpedig az úrbéresek anyagi helyzetéről teljesen valós képet csak a használatukban levő összes föld és a rendelkezésükre álló összes beneficiumok ismeretében alkothatunk. Az úrbéres szántók minőségét mutatja be a következő táblázat: 19. Palugyay Imre: i. m.
