Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Veszprém megye

Rátót, Hajmáskér, Vilonya, Berhida, Peremarton, ősi jelzik a vonalát.) A patakok az év egyik felében vízimalmokat hajtottak, s néhol a nádlás is adott némi jövedelmet. Sok volt azonban a panasz a vízkárok miatt.

6 Iparral és kereskedelemmel főleg a mezővárosok, köztük is elsősorban Pápa és Veszprém lakossága foglalkozott. — A város és falu közti árucsere is főleg a mezővárosok körzetében alakult ki. A termésfölösleget a helységhez közeleső piacokon: Veszprémben, Pápán, Palotán értékesítették, de szállítottak a szomszédos megyék városaiba is, Győrbe, Komáromba, Fehérvárra. A községek lakossága a közeli forgalmasabb piacú mezővárosokban gyakran fuvarozást is vállalt. A megye külkereskedelmi forgalma az ausztriai piacokhoz kapcsolódott a Győr—Sopron— Bécsi úton keresztül. Veszprém megye már I. István idejében jelentős szerepet kapott. Koppány somogyi vezér leverése után a király Veszprém vár központtal alakította ki a királyi vármegyét, s a mai Veszprém város helyén alapította az első magyarországi püspökséget, tekintélyes birtokokkal a káptalannak adományozva a környező vidékek falvainak tizedét is. A megyének számos egyházi birtoka középkori eredetű, a veszprémi apácáké, a pannonhalmi bencéseké, a tihanyi, bakonybéli, zirci apátságé. A sok kisebb-nagyobb egyházi birtokos mellett már a XV. században néhány nagyhatalmú birtokos család: a Garaiak, Újlakiak, kisebb részben a Himfiek, Vázsonyiak tulajdonában volt a megye birtokainak túlnyomó része. Kevés közép- és igen sok kisbirtokos osztozott a többi területen. A kisbirtokos nemesség főleg Bedege, Csögle, Pirit, Szentkirályszabadja és Vámos helységekben tömörült akkoriban. Külön telepet kaptak a megyében a királyi vadászok (Szentgálon), a királyi szakácsok (Telekin) és a kanászok (Bakonyszentkirályon).

7 A XIV—XVI. században a központi hatalom ellen vagy mellett harcoló nagybirtokos családok hatalmi helyzete, az uralkodóval tartott kapcsolatuk, egymás közti viszályaik alakították ki a megyei birtokviszonyokat. A Garaiak, Újlakiak hatalma megtört, s Mátyás halála után, a pártviszályok idején kicserélődött a nagybirtokos réteg, új feudális famíliák emelkedtek ki a megyében. Fő világi birtokosok ekkor a Szapolyai és a Kinizsi családok voltak. A török háborúk szelére a nagyobb birtokú 6. Uo. Alsóiszkáz, Borszörcsök kilenc pontra adott válaszai. 7. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. k. Bp. 1894. családok elmenekültek, s a családok szétszóródása, kihalása, új érdemekért új birtokosok feltűnése a másfélszázados korszak végére ismét új birtokviszonyokat hozott létre. A megye a török háborúk idején súlyos csapásokat szenvedett. 1552-ben Veszprém várának elfoglalásával a megye déli és keleti része török kézre került. Pápa 1567-től kezdve a megye más váraihoz hasonlóan többször cserólt gazdát. Veszprém, Pápa, Várpalota a változó hadihelyzet ellenére is az ország nyugati részét védő végvár vonal jelentős pontja lett. A lakosság a végvárak védelme alá menekült északra, nyugatra, s a megye nagy része a XVI. század végére szinte lakatlanná vált. Tömérdek kárt és szenvedést okoztak a felszabadító háborúk idején a megyét megszálló idegen katonaság pusztításai, rablásai is. Mivel Veszprém népe támogatta Bocskay, Bethlen, Thököly csapatait, sőt II. Rákóczi Ferenc szabadságharcához az erkölcsi ós anyagi segítségen felül katonákat is toborzott, megtorlásul Heister császári generális serege 1704-ben végigdúlta a megyét, s Pálffy 1707-ben fölégettette Pápa városát.

8 Az elnéptelenedésre jellemző a bécsi udvari kamara egy 1720 —22-ből származó részleges összeírásából vett adat: az öszszeírt 130 lakott helység mellett 150 helységet pusztán találtak.

9 A megyei lakosság életében a szatmári béke után némi konszolidáció következett be. Ekkor indulhatott meg nagyobb arányban a vármegye újjáéledése szempontjából létfontosságú telepítés. Az ország északi és nyugati részeiből áttelepült magyar lakosság mellett sziléziai, ausztriai, morvaországi németek s kisebb arányban szlovák telepesek költöztek a megyébe, főleg földesurak által szervezett telepítések során. A Zichy család Nagyvázsony és Várpalota környékét, az Esterházyak a devecseri uradalom puszta vagy gyéren lakott helységeit, a veszprémi egyházi földesurak a bakonyi falvakat telepítették be. A betelepülőkkel előnyös szerződéseket kötöttek a földesurak. (Az úrbérrendezéskor öszszeírt 128 helységből 57-nek volt korábbi szerződése.) A szerződéseket azonban az évek során egyre kedvezőtlenebbre cserélték, másutt egyszerűen mellőzve a régi megállapodást, ,,szokás szerint" vagy az uraság „szükségéhez 8. V. ö. Pákay Zsolt: Veszprém vármegye története a török hódoltság korában a rovásadó összeírás alapján. (1531 — 1696). Veszprém, 1942. IlaBálint — Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp. 1964. 9. Metzner Karoly: A Dunántúl gazdasági és népességi leírása a 18. század elejéről. Föld ós Ember, 1930.