Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Veszprém megye

képest" robotoltatták a jobbágyokat. 10 Az egyre súlyosbodó feltételek miatt sok helység panasszal fordult a királynőhöz, sőt néhány község lakosai a falut is pusztán hagyták, til­takozásul a földesúri önkény ellen. (Csősz, Felsőiszkáz.) 11 A mezővárosok egyre jobban megnyirbált régi kiváltságaikat peres úton igye­keztek visszanyerni. Várpalota, Pápa lakossága nyílt zendüléssel követelte a földesúr által dur­ván megszegett régi szerződések betartását. A hosszan elhúzódó úrbéri pereknek csak egy részét zárta le az úrbérrendezés, a kérdések sok helységben a rendezéssel sem jutottak nyugvó­pontra. Az úrbérrendezés megindulását az 1767. ja­nuár 23-án kiadott királynői rendelet jelzi Veszprém megyében, amely felszólítja a megyét a helységek osztályozására. A rendezés ellenőr­zésére és irányítására királyi biztosként Szvetics Jakab személynök és Győry Ferenc helytar­tótanácsos kapott megbízást. A megye több­szöri osztályozási javaslata, jelentései után a királynő végül is 1768. május 4-én kelt határo­zatával szabta meg végérvényesen a telki ál­lományt, az egésztelekhez járó szántóföldet az I. osztályú földből 22, a II. osztályúból 24, a III. osztályúból 26 holdban állapítva meg, a rétet pedig 6, 8 vagy 10 szekér nagyságúra szabva a kaszálási lehetőség szerint. 12 Az úr­bérrendezés nagyobb ütemben csak ezután in­dulhatott meg s lényegében 1768 végéig tar­tott. 1769. január 11-én terjesztette fel a megyei bizottság a rendezésre került helységek jegy­zékét, illetve március 6-án és április 1-én a hely­ségek urbáriumát. A rendezési munkálatokat a lakosság és a földesúr közötti ellentétek, huzavonák lassí­tották. A vitákban az úrbéresek általában irtásföldek elvételét sérelmezték, vagy régebbi, kedvezőbb szerződésük érvényesítését kérték 10. Vinár lakosai szerződésük alapján 1749-ig évi 50 Ft-ot fizettek, ez az összeg később 100, majd 200 Ft-ra, 1762-től 250 Ft-ra nőtt. (A 250 Ft-ból 50-et robottal váltottak meg.) A Devecser mezővá­ros 1730 — 67 közti kiadásairól az úrbéri összeírási iratokhoz mellékelt kivonat szerint a város 1730—45 közt 400-460 Ft cenzust fizetett, 1746­tól egyre emelkedő összeget, s 1766-ban már 870 Ft 89 kr-t. Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, Dep. Urbariale, Acta Urb. Com. Vespri­miensis 1768. július 4. 11. Csősz község lakói 1741-ben, mikor a korábbinál súlyosabb urbáriumot kaptak, a helységet pusz­tán hagyták s csak a vármegye rendeletére tértek vissza. — Ugyanígy tettek Felsőiszkáz úrbéresei is az 1745. évi urbárium hatására. Csernye helység­ben az 1724-ben kapott szerződést 1746-ban, majd 1753-ban cserélte ki a földesúr egyre súlyosabbra. 12. Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, Dep. Urbariale, Acta Urb. Com. Vesprimiensis 1768. május 4. az úrbéri reguláció helyett. Ugod helység, mely az Esterházy család birtokában volt, szabad jogát vitatta. A török háborúk alatti betelepe­désükkor kötött szerződésben a földesúr, gr. Nádasdy Tamás szabadságot adott a helység lakóinak. „Személyében megnemeséttyük min­denek ellen" ígérte az 1608. évi szerződés. Elmúlván azonban a katonai szolgálat szüksége, az úrbérrendezés idején a földesúr már röghöz­kötött örökös jobbágyokként kezelte a falu népét. Ugod lakossága még 1769. december 2-án is tiltakozott a helytartótanácsnál az örökös job­bágyi minősítés ellen, s ugyanakkor védelmet is kért az uraság tisztjeivel szemben, kik pana­szaik és ellenkezésük miatt „rettenetes kemény büntetésekkel fenyegetnek". A helység sok panasza és tiltakozása ellenére is örökösnek könyvelte el Ugod úrbéreseit az urbárium. 13 A vitás kérdések tisztázása vagy a helytelen felmérések korrigálása miatt több helység vég­leges úrbéri összeírása csak 1770-ben vagy még későbbi években készült el. Adatsoraink­ban 1770-es összeírás alapján közöltük Ajka­rendek, Bársonyos, Béb, Borsosgyőr, Borször­csök, Nagytevel, Rendek, Salamon, Ság, Szűcs, Ugod összeírását; Esztergár és Fájsz adatait pedig az 1773. évi tabella alapján. Veszprém megye helységei közül 128 került úrbérrendezésre az 1768 — 1773 közötti évek­ben. A rendezés alá vont helységek közül 125-öt községi jogállással, hármat (Marcaltő, Tüskevár, Vásárhely) mezővárosi jogállással írtak össze. Zirc és Mezőkomárom oppidumot a hosszas viták ellenére is községi jogállással rendezték. Az úrbérrendezésre került helysé­gek közül egyedül Porva község tabellája hiány­zik, adatait a helytartótanács számvevőségén készített összesítés alapján közöltük. Nem került úrbérrendezésre Veszprém váro­sán kívül — hosszú pereskedések eredménye­ként — Devecser, Palota, Pápa és Vázsony mezőváros. Kihagyták a rendezésből Koppány, Németbarnag, Németszentlászló, Németszent­király és Németszombat hely újonnan telepített német lakosságú falvakat, valamint Mesteri (másként Markó) szerződéses helységet, mely­nek lakói szívósan tiltakoztak az úrbérrendezés ellen, és 1741. évi szerződésük érvénybenhagyá­sát kérték. Nem szabályozta a rendezés a megye három királyi telepítésű helységét: Szentgál, Szentkirályszabadja és Teleki községet, vala­mint az ugyancsak nemesi lakosságú kuriális községeket sem. Ez utóbbiak a rendezés idején gyéren lakott falvak voltak, elszegényedett, paraszti életformájú nemes lakossággal. A kuriá­lis helységek száma 1770-ben mintegy 27-re tehető. 13. Uo. 1769. december 2. 22* 339

Next

/
Oldalképek
Tartalom