Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Sopron megye

dás súlya. Nádasdy Tamás, aki 1535-ben Kanizsai Orsolya kezével megszerezte az óriási Kanizsai-birtokokat,

5 Sopron megyei uradalmaiban számos földesúri majorgazdaságot létesített. A majorgazdaságok termelése a jobbágyok robotmunkáján alapult. Nádasdy Tamás példáját a tehetősebb középbirtokosok is követték. Sopron megye közvetlenül nem sokat szenvedett a török háborúktól. Jelentősebb pusztítás csak 1594-ben következett be, amikor a törökök feldúlták és tíz évig megszállva tartották a Rábaközt. A török pusztítás, de még inkább a hadikonjunktúrának a tizenöt éves háborút követő megszűnése megakasztotta az árutermelés fejlődését. A majorgazdaságok egymás után szűntek meg, s helyükön hatalmas legelők keletkeztek, főleg a Rábaközben. A majorgazdaságok gabonatermelése már nem volt kifizetődő, helyébe külterjes állattenyésztés lépett. Az eladásra szánt állatokat lábon hajtották a nyugati határon túli piacokra. A Nadasdyak, mivel a XVII. század közepétől országos politikai szereplésük miatt nem tudták ellátni birtokaik egységes igazgatását, bérletrendszert honosítottak meg. A Viczayak, a Draskovicsok és más bérlők olykor egész uradalmakat vettek bérbe. A bérleteket gyakran kisebb részekben továbbadták, így a bérletrendszer kuszált szövevénye alakult ki. Nádasdy Ferencet a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt 1670-ben lefejezték, birtokait elkobozták, és egy ideig kincstári kezelésben tartották. A Nádasdy-birtok széthullása a megyében újabb hatalmas családok: az Esterházyak és a Széchenyiek kiemelkedésével járt együtt. A Habsburgok gazdaságpolitikája éppen úgy, mint a fejlődő osztrák—cseh piac, a Mária Terézia háborúi idején bekövetkezett hadikonjunktúra és a megyébe beszállásolt katonaság ellátása a mezőgazdasági árutermelés újabb fellendülését eredményezte. A nagybirtokosok fokozatosan felszámolták a bérletrendszert, és újra hozzáláttak az árutermelő földesúri majorok kialakításához, ami a jobbágylakosság helyzetének romlásával járt. A földesurak mohón vetették magukat a kínálkozó lehetőségekre: növelték a robotterheket, kiterjesztették a majorságot azokra a területekre is, amelyeket a jobbágyok nehéz munkája tett termővé elvadult urasági földekből, erdőkből, mocsarakból. Ezeket a földeket vagy egyszerűen elvették a jobbágyoktól és a majorsághoz csatolták, vagy pedig úrbéres földnek nyilvánították és e földekért is robotot követeltek.

6 Az Esterházyak a korábban hajdúszabadsággal rendelkező falvak és mezővárosok (például Kapuvár) népét igyekeztek robotra vagy robot5. Uo. 6. Uo. megváltásra szorítani.

7 Ebben az időben vizsgálták felül a jobbágyokkal kötött szerződéseket is. A szerződések felülvizsgálata a jobbágyok jelentős hányadát érintette, rendszerint kedvezőtlenül. Az Esterházyak falvainak fele, a győri püspökségnek pedig valamennyi községe szerződéses viszonyban állt földesurával, és a robotot pénzzel váltotta meg. A megye területéből csak a Rábaköz volt török megszállás alatt, mindössze tíz évig, ezért az úrbérrendezés idején fennállott birtokviszonyok kialakulásában a neoacquistica commissio-nak nem volt jelentős szerepe. A hajdani nagy famíliáknak azonban erre az időre már szinte nyoma sincs a vezető nagybirtokosok között, jórészük kihalt, vagy elvesztette birtokait. Az egyházi birtokok viszonylag érintetlenül megmaradtak. A megye nagybirtokosai közül messze kiemelkedik Esterházy Miklós herceg, aki egymaga 74 671 hold úrbéres földdel, a megye úrbéres földterületének 55,66%-ával, úrbéres népességének pedig 67,34%-ával rendelkezett. A roppant birtok az Esterházy család felemelkedésével párhuzamosan alakult ki. A XVII. század első felében Esterházy Miklós nádor házasság révén jutott Munkács birtokába, és azt Kismartonra cserélte el, ugyanakkor királyi adományul megkapta Fraknót, később pedig Lánzsér és Lackenbach uradalmakat vásárolta meg. A család másik nagy birtokszerzője, Esterházy Pál nádor, a XVII. század végén Szarvkőt és Keresztúrt családi kapcsolat révén, majd a XVIII. század elején Kaboldot, Kapuvárt, Kőszeget, Lékát és Szentmiklóst vétel útján szerezte meg. így azután az úrbérrendezés idején Esterházy Miklós hercegnek egyedül Sopron megyében tizenegy uradalma volt. A Széchenyi család Sopron megyei birtoka a Nadasdy-birtokok elkobzása után alakult ki. A sárvár-felsővidéki uradalmat Széchenyi György esztergomi érsek 1677-ben vásárolta meg a kincstártól, majd később Széchenyi György gr. Ebergőcön, Muzsajon, Nemeskéren és Röjtökön vett kisebb birtokrészeket.

8 A Széchenyi-birtokból 1767-ben 7405 hold volt úrbéres föld, nagyobb részben Széchenyi Antal gr., kisebb részben Széchenyi Zsigmond gr. kezén. A Festetics család Sopron megyei birtokait — Egyedet, Sobort, Szentandrást és Szécsényt—Festetics József 1749-ben kapta királyi adományul.

9 Öszszes úrbéres földterületük 1767-ben 4127 hold, 7. Kapuvár hajdúkiváltságaira vonatkozóan lásd. Vörös Károly: Az 1826. évi kapuvári parasztmozgalom c. tanulmányát (Soproni Szemle, 1955. (3-4.). 8. Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi család története. Bp. 1911. 9. Szabó Dezső: A herceg Festetics család története. Bp. 1928.