Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Sopron megye

SOPRON MEGYE BEVEZETÉS Az úrbérrendezés korabeli Sopron megye Magyarország nyugati határvidékén terült el. Területe 1784-ben 57,7 osztrák négyzetmérföld, azaz 3256 négyzetkilométer volt,

1 így a közepes nagyságú megyék közé tartozott. A trianoni békeszerződés értelmében a megye nyugati részéből 102 község, valamint Kismarton (Eisenstadt) ésRuszt rendezett tanácsú város Ausztriához került. Az 1949. évi közigazgatási átszervezés során Győr, Mosón és Sopron megye egyesítéséből alakult ki a mai Győr—Sopron megye, ezzel egyidejűleg a megye déli részéből 16 községet Vas megyéhez csatoltak. A régi Sopron megye két nagyobb tájra oszlik. Nyugati felét az Osztrák Alpok helyenként 700 méternél magasabb nyúlványai foglalják el. A Fertő tó nyugati partján vonuló Fertőmelléki hegylánc kitűnő bortermő vidék. A hegyvidék kelet felé fokozatosan alacsonyodó dombhátba, majd a Kisalföldhöz tartozó, folyókkal sűrűn behálózott síkságba megy át. A megye legfontosabb folyója a Repce. Rövid felső szakaszát kivéve végig a megye területén folyik. A Rába Kecölnél éri el a megyét, és ott két ágra szakad. A két ág között terül el az áradásoktól gyakran látogatott, termékeny Rábaköz. A Lajta csak rövid szakaszon, északnyugaton érinti a megye határát. A kisebbek közül említést érdemel a Fertő tóba ömlő Vulka és Sopron folyója, az Ikva. A megye egyetlen jelentős állóvize a Fertő tó, amelynek területén Sopron és Mosón megye osztozik. Hajózásra alkalmatlan, felszínét jelentős részben nádasok borítják. Kezdetleges, helyi jelentőségű halászat folyik rajta. A megye éghajlata az országos átlagnál valamivel hűvösebb és csapadékosabb. A csapadék mennyisége nyugat felé fokozatosan emelkedik. Mezőgazdasági termelésre a megye egész kisalföldi része és a nyugati területek termékeny folyóvölgyei kiválóan alkalmasak. A megye területén a XVIII. század közepén összefüggő erdőségeket csak a nyugati hegyvidéken találunk. A kedvező fekvés és természeti adottságok lehetővé tették, hogy a megyében már viszonylag korán árutermelő mezőgazdaság alakuljon ki. Felvevő piacai részben a megye területén fekvő városok, Sopron és kisebb részben Kismarton, részben Alsóausztria, Bécs és Velence voltak. Az árutermelés fő kiviteli cikkei a gabona, élőállat és bor. A Sopron megyei harmincadok a XVI. század1. Az első magyarországi népszámlálás (1784 — 1787). Szerk. Danyi Dezső és Dávid Zoltán. Bp. 1960. ban már jelentős forgalmat bonyolítottak le. A megye lakossága az 1784—1787. évi népszámlálás idején a városokkal együtt 158 847 volt, eszerint Sopron megye négyzetkilométerenként 48,8 lélekkel az ország legsűrűbben lakott területei közé tartozott.

2 Sopron megye betelepülése a honfoglalás után csak viszonylag későn, a XI. század végén fejeződött be a királyi hatalom megszilárdulásával, a Fertőtől nyugatra eső területek megszállásával és e területek határvédelmi jelentőségének megnövekedésével összefüggésben.

3 Az Árpádok alatt kezdődött meg a németség betelepülése a megye nyugati területeire. A betelepedési hullám a XIII. század végére elérte Sopront, és a XV. században a Soprontól nyugatra eső terület lakossága már túlnyomórészt német. A megye története szorosan egykét óriásbirtokos családhoz kapcsolódott a XIII. századtól egészen a legújabb korig. A XIV—XV. században a megye területének legnagyobb része az Osli nemzetségből kiemelkedett Kanizsaiak birtoka volt. A megyegyűléseken az ő szavuk döntött, a Czirákyakkal és más nagybirtokosokkal folytatott háborúskodásaik súlyosan érintették a jobbágynépességet. A vármegye a hatalmaskodásoknak képtelen volt gátat vetni. A korábban elzálogosított nyugati területeket Sopron városával együtt Mátyás szerezte vissza Habsburg Frigyestől. Az általa bevezetett új adórendszer (,,füstpénz") hatására az egytelkes nemesek sorra bocsátották el jobbágyaikat, és nyilvánították földjeiket adómentes nemesi földeknek. Így alakult ki a XV. század folyamán 24 jobbágytalan nemesi (kuriális) község.

4 A Mátyás halála után kiújult feudális anarchia, a bárók hatalmának újabb megnövekedése kilátástalanná tette a megyei középnemességnek azt a kísérletét, hogy a megye irányítását valamennyire függetlenítse a nagybirtokosoktól. Jellemző, hogy az alispánok rendszerint a Kanizsaiak, majd az ő háttérbe szorulásuk után az Ostffyak familiárisai voltak. A XVI. században, főként a török háborúk által előidézett hadikonjunktúra miatt fellendült a mezőgazdasági árutermelés, és ennek megfelelően növekedett a földesúri majorgazdálko2. Uo. 3. Mollay Károly: Történeti bevezetés Csatkai — Dercsényi: Sopron és környéke műemlékei c. munkájához. Bp. 1956. 4. Uo.