Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Bevezetés

kell-e vagy sem vajat adniuk a jobbágyoknak aszerint, hogy van-e lehetőségük tehéntartásra; hogy van-e erdő vagy nádas, s végül azt, hogy ha nem természetben adják a jobbágyok a kilencedet, mennyi robot, illetve pénz jár helyette. Az elkészült urbáriumot a megyei megbízottak aláírásukkal és pecsétjükkel hitelesítették. Ezután a helységre nézve előírt egészteleknagyságot véve alapul, meghatározták minden egyes telkes jobbágy telkének kvalitását, vagyis azt, hogy egésztelek-e vagy annál nagyobb, illetve hányad részét teszi ki az egészteleknek. (3/4, 1/2, 15/32, stb., egészen 1/8 nagyságig). A szabályos nagyságúnál kisebb telkeket lehetőség szerint kiegészítették, a nagyobbakból pedig leválasztották a fölösleget. Ha a jobbágy belső telke nagyobb volt az előírt két pozsonyi mérősnél (azaz egy magyar holdnál), a többletet beszámították a szántóba vagy rétbe, ha pedig kisebb, a hiányzó részt szántóval vagy réttel pótolták. A rétből esetleg hiányzó részt szintén szántóval pótolták. A telkes jobbágyok nevét, telkük kvalitását, telki földjük (belső telek, szántó és rét) területét, meg az ennek arányában járó robotot és adózást bevezették az úrbéri tabella rovataiba. A belső telek, illetve rét helyett adott szántó területét külön is feltüntették a tabella utolsó rovatában, minthogy ennek terméséből nem járt kilenced a földesúrnak. A telkes jobbágyok után a házas zsellérek adatait (nevét, belső telkét, esetleges szántójuk és rétjük területét, robotnapjaik számát, cenzusát), majd a hazátlan zsellérek adatait (nevét, robotját) írták be a rovatokba. Amennyiben maga a község is bírt szántót vagy rétet, ennek területét és az utána esetleg járó szolgáltatásokat is beírták. A tabellát szintén aláírásukkal és pecsétjükkel látták el a megyei tisztviselők. A kész urbáriumokat és tabellákat, valamint szőlő- és irtásösszeírásokat ezután bemutatták a királyi biztosnak és a megyegyűlésnek. Végül a rendezés utolsó mozzanata, az urbárium kihirdetése következett. Az úrbérrendezéssel megbízott megyei tisztviselők minden helységben összehívták a jobbágyokat és a földesurakat vagy tisztjeiket, s élőszóval pontról pontra ismertették előttük az urbáriumot, és felhívták őket a bennefoglaltak megtartására; majd bizonyságlevelet állítottak ki az urbárium kihirdetéséről és bevezetéséről. Az úrbérrendezés végrehajtásáról minden egyes helységben pontokba foglalt jelentést is készítettek a megyei tisztviselők, s ezt csatolták az urbáriumhoz és tabellához. Ebben beszámoltak arról, hogy a földesúr elfogadta-e a jobbágyságnak a telkeire tett bevallását, vagy pedig elutasította, és mérnöki felmérést végeztetett, illetve a megyei megbízottak döntötték el a vitát próbamérés alapján. Közölték, hogy a kerti földeket (kenderföldeket, kukoricásokat, káposztásföldeket, szilváskerteket) a földesúr beszámíttatta-e a telki állományba, vagy pedig azonfölül maradtak ezek a jobbágyok kezén. Kitértek arra is, hogy a régebbi irtásföldeket a telki földek közé sorolták-e a rendezés folyamán. Sok esetben feljegyezték a jelentésben, hogy a jobbágyok kívánták-e a kezükön levő teljes földterületnek a tabellába vételét, vagy pedig a föld egy részét nem úrbéres földként, más feltételekkel akarják tovább használni. Belefoglalták a jelentésbe azt is, ha a rendezés folyamán átalakították, egységesítették a telek1. ábra Az egésztelekhez tartozó szántó és rét nagysága a Dunántúlon Szántó /hóid/ Rét /kaszás, osztályban kategóriába/