Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Bevezetés

eljárást is a legapróbb részletekig megszabta rendeleteiben, hogy a lehetó'ség szerint egységes és pontos munkát végezzenek a megyékben. Az úrbérrendezés véglegesen kialakult menetének főbb mozzanatai a következők voltak.

6 Az úrbérrendezés alá kerülő megyében a királyi biztos

7 megérkezése után közgyűlést kellett összehívni, s ott ki kellett jelölni azokat a megyei tisztviselőket, akik a szabályozáshoz szükséges összeírási és egyéb munkákat végzik. Az összeírok között úgy kellett felosztani a megye helységeit, hogy ne kerüljenek olyan helységekbe, ahol birtokuk vagy bármilyen érdekeltségük van. A rendezési munkára kijelölt személyek első teendője az volt, hogy minden helységben feljegyezzék a jobbágyoknak az un. kilenc kérdőpontm eskü alatt adott válaszait, amelyekből megállapítható, hogy a rendezést megelőzően milyen volt az illető helységben a jobbágyok helyzete. Vagyis: volt-e a helységnek urbáriuma vagy szerződés, illetve szokás alapján szolgált a földesúrnak; mekkora szántó és rét tartozott az egésztelekhez; mennyi robottal és egyéb szolgáltatással (kilenced, adományok stb.) tartoztak a jobbágyok a földesúrnak; mik voltak a „beneficiumok", illetve „maleficiumok", azaz milyen tényezők segítették, illetve hátráltatták a parasztság megélhetését; voltak-e pusztatelkek és kik használták ezeket; örökösek vagy szabadmenetelűek voltak-e a jobbágyok. Ezután előzetes összeírást készítettek a megyei megbízottak. Ebbe földesurak szerint haladva felvettek valamennyi úrbéres parasztot (telkes jobbágyot és zsellért), s feljegyezték telkük kvalitását (egész- féltelek stb.), valamint a és Liptó megyében, 1770-ben Trencsón, Túróc, Árva, Zólyom, Gömör, Torna, Nógrád, Heves és Külső-Szolnok meg Máramaros és Csanád megyében, s végül 1771-ben Szepes, Sáros, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Ung, Bereg, Ugoesa és Szatmár megyében. 6. Az eljárást a helytartótanácsnak a királyi biztosok, illetve a megyei tisztviselők számára a királyi rendeletekből összeállított utasítása alapján ismertetem. Az utasítást ld. Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, Dep. urbariale, Idea urbarialis regulationis című, 1110. rakszámú kötetben. Kivonatosan közli Pauly, Carolus: Gonstitutio rei urbarialis regni Hungáriáé. Viennae, 1817, 434-439. 1. 7. Brunswick Antal udvari tanácsos, Balogh László helytartótanácsi tanácsos, Szvetics Jakab szemólynök, Győry Ferenc helytartótanácsi tanácsos, Balogh János a hétszemélyes tábla elnöke, Neuhold János kamarai tanácsos, Andrássy István helytartótanácsi tanácsos és Kvassay József helytartótanácsi tanácsos voltak a királyi biztosok. Mindegyik egymás után több megyében irányította az úrbérrendezést. kezükön levő úrbéres föld (belső telek, szántó, rét) nagyságát. Az irtásokról és a szőlőkről külön összeírást készítettek. (Ezeket ugyanis nem tekintették a telki föld tartozékainak; velük a jobbágyok szabadabban is rendelkeztek.) Az irtásösszeírásban az irtásföldet bíró jobbágyok nevét, irtásföldjének (szántónak, rétnek) nagyságát és az ezek után járó pénz, robot vagy egyéb szolgáltatás mennyiségét jegyezték fel. A szőlőösszeírásha szőlőhegyek szerint haladva beírták előbb a helységbeli, azután a más helységben lakó (extraneus) szőlőbirtokosok nevét és szőlőjük nagyságát. Azokban a helységekben, ahol nem kilencedet adtak a szőlőből, hanem hegyvámot (a terméseredménytől független, előre meghatározott mennyiségű bort vagy pénzt), ennek nagyságát is feljegyezték minden egyes szőlőbirtokosnál. Mindezek alapján a királyi biztos elnöklete alatt az összeírok és a többi megyei megbízottak megállapították, hogy a szántóra nézve hány minőségi osztályra van szükség, és a megye helységeit besorolták az egyes osztályokba. Az osztálybasorolást a megyegyűlés megtárgyalta, tudomásul vette és a helytartótanács elé terjesztette, javaslatot téve egyúttal arra is, hogy mekkora legyen az egyes osztályokban az egésztelekhez tartozó szántó, illetve mekkora legyen a rét egyszeri vagy kétszeri kaszáihatóság esetén. A javaslat döntés végett az uralkodó elé került. Mária Terézia sok esetben nem találta megfelelőnek az osztálybasorolást és visszaküldette változtatás — egyes helységek alacsonyabb osztályba való besorolása — végett. A telki állományt pedig szinte minden megyében megemelte a megye javaslatához képest.

8 A királyi döntés megérkezése után a megyei tisztviselők ismét kimentek minden helységbe, megkérdezték a jobbágyokat, hogy a kilencedet természetben vagy egyenértékben akarják-e adni, és összeállították az egyéb helyi adatokat is. Majd a nyomtatott urbáriumszövegekbe a helyileg változó adatok számára üresen hagyott helyekre kézzel beírták, hogy az illető helységet hányadik osztályba sorolták, s hogy ott hány hold szántó, hány kaszálóra való rét jár az egésztelekhez, és egyszer vagy kétszer kaszálnak-e szénát évente; hogy évenként hány hónapig mérhetnek bort a jobbágyok; hogy milyen feltételek mellett kell robotolniuk, és a kaszálás és aratás idején kívül mikor kettőztetheti a robotot a földesúr; hogy 8. Az elsőnek rendezés alá vont dunántúli megyékben nem ez volt a sorrend. Ott az osztálybasorolás és a telki állomány megszabása megelőzte az összeírást, mert erre már előbb, az úrbéri perek alkalmával szükség volt.