Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

éppen ez a kor az, amelyben a világháborúig kihatott kormányzati és közigazgatási szervezkedések, társadalmi és gazdasági folyamatok megindultak és kialakultak. Tekintettel minderre, a Történelmi Társulat javaslatomra elhatározta, hogy „Magyarország újabbkori történetének forrásai" cím alatt nagyobb kútfőkiadványsorozatot indít. Minthogy pedig éppen e kornak legérdemlegesebb írott forrásai az uralkodóházzal és Ausztriával fennállott kapcsolatunk következtében az osztrák fővárosban őriztettek, egyúttal felvetettem egy Bécsben felállítandó történeti intézet tervét is. Az öszszeomlás és a forradalmak egyelőre e téren is megszakítottak minden érdemleges munkát; viszont az osztrák-magyar monarchia felbomlásával az eddiginél sokkal nagyobb mértékben megnyílt a történeti kutatás számára a bécsi volt császári és , királyi házi, udvari és állami levéltár anyaga. A Történelmi Társulat tehát a viszonyok javultakor visszatért eredeti tervéhez és a bécsi magyar testőrség palotájában a Kormányzó Úr Ő Főméltósága által rendelkezésre bocsátott helyiségekben kisebbméretű kutatási intézetet alapított. Ez intézmény végleges konszolidálása érdekében a társulat azzal a kéréssel fordult a Gyüjteményegyetemhez, hogy a bécsi Magyar Történeti Intézetet is fogadja be, illetve vegye át, ami az 1924. esztendőben be is következett. Konkoly-Thege Miklós ógyallai csillagvizsgáló intézetét Trianon következtében elvesztettük, de az intézet érdemes igazgatójának sikerült a műszerek nagyobb és értékesebb részét megmenteni, s minthogy a tudományos személyzet magával hozta az eredeti intézmény szellemét és tradícióit és megvolt az élniakarás is, azért sikerült a szellemi folytonosság megszakítása nélkül a Svábhegyen új magyar obszervatóriumot létesíteni, amely, hogy izoláltságából kikerüljön és szakszerű felügyelet alá jusson, kérte felvételét a Gyüjteményegyetem kötelékébe, ami ugyancsak 1924ben meg is történt. Egyfelől a Balaton-kutatás megszervezése, másfelől egy magyar hydrobiológiai állomás létesítése a magyar tudományosságnak már régi kívánsága volt, aminek a Gyüjteményegyetem egyik intézménye, a Nemzeti Múzeum állattára, azáltal akart eleget tenni, hogy 1925-ben Révfülöpön kirendeltséget létesített. Minthogy pedig egy ilyen intézmény a mi messzebbmenő speciálódást meg nem engedő szűkösebb viszonyaink között csak akkor életképes, ha nem szorítkozik pusztán a limnológiára, hanem munkakörét kiterjeszti a biológiai tudományok tágasabb területére és minthogy e tudományok rohamos fejlődése következtében egyébként is szüksége merült fel annak, hogy a fiziológia, zoológia, botanika, experimentális pathológia és öröklődéstan tágabb mezejére kiterjedő kutatási intézetet létesítsünk, azért a révfülöpi állomás beolvasztásával Tihanyban 1927-ben Biológiai Kutató Intézetet nyitottunk meg, amely szerény kezdetétől fogva a Gyüjteményegyetem keretében fejlődött, 1927 óta pedig már mint az állattártól független külön intézmény foglal helyet a Gyüjteményegyetem intézeteinek sorában. Az 1922. évi általános intézményredukció során fel kellett oszlatni az Országos Tanszermúzeumot, amellyel kapcsolatban értékes Országos Pedagógiai Könyvtár működött. Ezt a könyvtárt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium könyvgyűjteményével egyesítettük s szakszerű kezelésének biztosítása végett 1926-ban a Gyüjteményegyetem fennhatósága alá helyeztük. Minthogy századunk elején a világ tudományos közérdeklődése mindig nagyobb mértékben irányult a földrengés-kutatás felé, 1905 végén Budapesten is létesült földrengési obszervatórium, amelynek első felszereléséről főkép a Tudományos Akadémia gondoskodott. A kissármási földgáz-erupcióból kifolyólag végzett sikeres munkálatok az intézetre terelték a hivatalos körök figyelmét, ami nagyobb dotációban is kifejezésre jutott. A háború azonban ez örvendetes fejlődési folyamatot meg-