Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

szakította s a Nemzeti Múzeum alagsorában elhelyezett intézmény súlyos helyzetbe került. S minthogy egyébként is érezte különállásának hátrányait, természetesen kereste a bekapcsolódást egy nagyobb tudományos szervezet egészébe. 1927-ben tehát saját kérésére a földrengési obszervatórium is felvételt nyert a Gyűjteményegyetem intézményei közé. Az 1927. évi XIII. t.-c. szervesen rendelkezett a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról. E törvény az ösztöndíjak adományozására ugyan külön Ösztöndíj Tanácsot szervezett, de ez saját adminisztratív apparátussal nem láttatván el, a bécsi, berlini és római Collegium Hungaricumok közigazgatási tekintetben személyzetükkel együtt a Gyüjteményegyetembe utaltattak. Ekként az Országos Magyar Gyüjteményegyetem keretei évek hosszabb során szerves fejlődés következtében mindinkább kitágultak úgy, hogy ma az Akadémia és egyetemeink mellett, mint a magyar tudománypolitikának egyik nagy egysége áll. A gyüjteményegyetemi gondolatnak első alkotóeleme ekként az intézményösszefoglalás, a magasabb szervezeti egészbe való egybevonás. A gyüjteményegyetemi gondolat második alkotó eleme pedig az önkormányzati elvnek bevitele volt nagy közgyűjteményeink igazgatásába; mert hasztalan választottuk volna el levéltárunkat és múzeumainkat az államtól és hiába foglaltuk volna azokat össze egy bürokratikus közeg, mondjuk egy intendáns vezetése alatt, önkormányzat hátvédje nélkül működő még oly magasrendű hivatalnok a minisztériummal szemben csak különállással, de nem önállósággal bírt volna. Ám autonóm alapon szerveztük meg a Gyüjteményegyetemet azért is, mert a tudományegyetemek és a tudományos akadémiák a történelem folyamán világszerte mint önkormányzati testületek alakultak ki és így el lehet mondani, hogy éppen a magas műveltség intézményeinek sajátos szervezési módja az önkormányzat. Figyelemmel voltunk továbbá arra is, hogy a bürokratikus igazgatás inkább a régi Ausztria összbirodalmi kísérleteivel és beolvasztási törekvéseivel kapcsolatosan jutott el hozzánk, hogy ezzel ellentétben a magyar jogalkotó géniusz az autonóm vármegye intézményeit forrotta ki és így az önkormányzatnak bevitele nagy közgyűjteményeink szervezetébe megfelel a hazai jogérzéknek is. Életképes autonómia tapasztalás szerint csak akkor jön létre, ha az önkormányzati test vezetőségébe független, munkakész és hozzáértő elemeket vonnak be s ha annak érdemleges hatáskört biztosítanak. A mi közületünk vezető szerve a Gyüjteményegyetemi Tanács, amelyet akként állítottunk egybe, hogy az főképp a közgyűjteményi vezetőkből, egyetemi tanárokból és műértő mecénásokból áll. Minthogy az 1922. évi XIX. t.-c. 8. §-a szerint a vezető tisztviselők 70-ik életévük betöltése előtt nem nyugdíjazhatok, ők maguk is a miniszterrel szemben az egyetemi tanárokéhoz hasonlítható önállással bírnak. Ez utóbbiak pedig magukkal hozták a Gyüjteményegyetem szervezetébe az egyetemi autonómia szeretetét, féltékeny őrzését és az egyetemi önkormányzati élet gyakorlati ismeretét, annak során szerzett tapasztalataikat. A műértő mecénások meg éppen egészen független tényezők. Ekként teljes öntudatossággal arra törekedtünk hogy a Gyüjteményegyetem Tanácsa éppen olyan elemekből alakuljon ki, amelyek bírnak azzal az egyéni függetlenséggel, ami jól megalapozott autonómiának nélkülözhetetlen előfeltétele.* * A Gyüjteményegyetemi Tanács összetételét az 1922. évi XIX. t.-c 2. §-a már megalkotásakor úgy állapította meg, hogy első szervezésekor a négy főigazgatón és a Nemzeti Múzeum osztályainak hat vezetőjén, vagyis 10 gyüjteményegyatemi főtisztviselőn kívül 10 egyetemi tanárból és 5 műértő mecénásból állott s így kebelében az intézetek kötelékén kívül állók kezdettől fogva többségben voltak. Amikor a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló 1923. évi I. t.-c. az Akadémia