Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

A történelmileg ekként kialakult négy nagy intézménynek egybefoglalása volt az organizatórikus alapvetés, a Gyüjteményegyetem tulajdonképpeni magvának létesítése. De ezzel a kiépítés nem záródott le, hanem mindig újabb és újabb tudományos intézmények csatlakoztak egészben vagy legalább részben ahhoz úgy, hogy a Gyüjteményegyetem ma már magához vonzotta a tanítással nem foglalkozó tudományos intézményeink jelentékenyebb részét. Szabadjon ezt a kialakulási folyamatot intézményről-intézményre haladva röviden vázolni. Az akadémiai gondolat fel tudta kelteni a magyar nemzet áldozatkészségét úgy, hogy Széchenyi István 1825-iki alapvető adományától kezdve egészen az 1918-iki összeomlásig a Tudományos Akadémiá-nak tekintélyes vagyona keletkezett, amelynek túlnyomó része értékpapírokban volt elhelyezve s így az infláció alkalmával jóformán megsemmisült. A Kormányzó Úr 0 Főméltóságának kezdeményezése folytán a magyar állam kettős úton sietett a nehéz anyagi viszonyok közé jutott akadémia segítségére: az 1923. évi I. t.-c. 1. §-a rendes évi pénzsegélyt biztosított, 2. §-a pedig kimondotta, hogy az Akadémia ténylegesen szolgáló állandó alkalmazottait, a főtitkár, az osztálytitkárok és a főkönyvtárnok kivételével a Gyüjte ményegyetem személyzetének összlétszámába fel kell venni, miáltal Akadémiánk tekintélyes évi illetményteher viselésétől mentesült. Ekként az Akadémia személyzetének túlnyomó része a Gyüjteményegyetem összlétszámába beolvadván, Akadémia és Gyüjteményegyetem között szoros szervezeti kapcsolat jött létre. A nemzetközi szellemi együttműködés szükségességét a népek még a háború előtt, a Népszövetségnek és e célból alakult bizottságnak létesítése előtt is érezték és ennek előmozdítása végett jöttek létre 1886-ban a nemzetközi könyvcserét rendező brüsszeli egyezmények. A magyar szellemi életnek a háború előtti izoláltságára jellemző, hogy mi akkor a brüsszeli egyezményekhez nem csatlakoztunk. Pedig ez miránk nézve kettős előnnyel jár: egyfelől vásárlásokra aránylag csak kisebb öszszegek felett rendelkező könyvtárainkat így csere révén külföldi könyv- és folyóiratanyaggal láthatjuk el, másfelől a mi kiadványaink és folyóirataink eljutnak olyan külföldi könyvtárakba, amelyek egyébként ezeket alig szereznék meg. A brüsszeli egyezmény által létesített hálózatba való bekapcsolódásnak azonban előfeltétele az, hogy a nemzetközi könyvcsere-szervezetbe belépő államoknak e célra központi szervet (bureau central) kell létesíteniök. Egyidejűleg tehát azzal, hogy a brüsszeli egyezményhez csatlakoztunk, megszerveztük az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központot, amely összegyűjti a cseretárgyul alkalmas magyar kiadványokat s az ennek ellenében nyert külföldi anyagot hazai könyvtáraink közt tervszerűen felosztja. E központot is az ügykör rokonságánál fogva 1923-ban a Gyűjteményegyetemhez csatoltuk. Mint a Történelmi Társulat elnöke, 1917-től kezdve ismételten rámutattam arra,* hogy Magyarországnak a török iga alól való felszabadulásától egészen az 1848-iki átalakulásig eltelt története van aránylag legkevésbbé földerítve, pedig éppen erre a korra vonatkozólag áll a legbőségesebb levéltári anyag rendelkezésünkre s alatt levő épületben leendő együ(tartását elrendeli s mint nemzeti közintézményt, az ország elidegeníthetetlen javai közé sorozza. 3. §. A 2. §-ban kitüntetett 350.000 K vételár és járulékai a pénztári készletekből fedezendő és a vallás- és közoktatásügyi tárca beruházásai között az Iparművészeti Múzeum címén külön rovat alatt számolandók el. 4. §. Jelen törvény kihirdetése után azonnal életbelép s végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a pénzügyminiszter bízatnak meg." * L. Gróf Klebelsberg Kuno: Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai (Budapest. 1927, Athenaeum) 9—10. és 28—29. lapjait.