Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

Esterházy Miklós képtárának 1,100.000 o. é. forinton, a mellette létező kézrajz- és rézmetszetgyüjteménynek pedig 200.000 o. é. forinton az ország részére történt megvételét s kimondotta, hogy a képtár ezentúl „Országos Képtár" nevét viseli. A képtárt Tudományos Akadémiánk harmadik emeletén helyezték el. Abban az ünnepi atmoszférában és termékeny hangulatban, amelyet a nemzetből a millennium közeledése váltott ki, merült fel egy országos Szépművészeti Múzeum létesítésének gondolata, amely Pulszky Károlytól indult ki és amelyet Wekerle Sándor akkori miniszterelnök nagy megértéssel karolt fel. így jött létre a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről szóló 1896. évi VIII. törvénycikk 1. §-ának d) pontja, amely szerint a törvényhozás a honalapítás ezredik évfordulójának maradandó emlékkel való megörökítése céljából a többi között elhatározta, hogy országos Szépművészeti Múzeumot létesít és annak gyűjteményei befogadására Budapesten alkalmas helyen megfelelő épületet emel. A választás arra a térre esett, amelyet az Andrássy-út végén Schickedanz Albert építőművész egységesen tervezett meg. Az ő tervei szerint készült ennek mindhárom alkotó eleme: a millenáris emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum palotája. A saját hajlék elkészülése alkalmul szolgált arra, hogy az Országos Képtárt a Nemzeti Múzeumban kialakult kép- és szoborgyüjteménnyel egyesítették. Mai Szépművészeti Múzeumunk e két fő alkotó elemét már korábban nagy magánadományok is gazdagították, így 1836-ban Pyrker László egri érsek hagyománya és 1872-ben Ipolyi Arnold ajándéka, amelyekhez utóbb 1913-ban gróf Pálffy János adománya járult. Igazán tervszerű, a hiányokat tudatosan kiegészítő és a gyűjteményt egyenletesen fejlesztő vásárlásokban megnyilatkozó múzeumgyarapítás voltaképen csak a palota elkészülte után indulhatott meg, amely téren az első nagy akció Pulszky Károlynak 1904. és 1905. évi külföldi körútja és különösen olaszországi nagyobb vásárlásai voltak. Természetes, hogy a közoktatásügyi minisztériumnak az élő művészet támogatására szolgáló hiteleiből történt évi kép- és szoborvásárlások is főképp a múzeumot gyarapították. Továbbá nagyobb alkalmi vételek, sőt egész gyűjtemények megszerzése lehetővé tette azt is, hogy új osztályok jöjjenek létre, mint a görög-római márvány- és terrakotta-; meg a Ferenczy István-féle reneszansz-korbeli bronzgyüjtemény. Szép gyarapodást jeleritett éppen az összeomlás idején Hopp Ferenc hagyománya, akinek keletázsiai gyűjtéséből saját villájában külön kis múzeum volt létesíthető. Iparművészeti Múzeumunk eszméjét már a hatvanas években vetették fel s azt főkép az Iparegylet pártolta, sőt ahhoz anyagot is szerzett. Államivá az intézmény 1878-ban vált, amikor már a költségvetésbe is javadalmazást vettek fel az „Iparmúzeum" számára. Megerősödése főképp két férfiú: Ráth György és Radisics Jenő nevéhez fűződik, akik egymásután voltak annak vezetői. De az Iparművészeti Múzeum igazában a millennium évében bontakozott ki, amikor beköltözhetett a Lechner Ödön építőművész által emelt érdekes palotába. Nagy mecénásra akadt Ráth György özvegyében, aki elhunyt férjének gyűjteményét az országnak adományozta, amely az 1907. évi XIII. törvénycikkel* annak anyagából az elhunyt villájában Országos Ráth György Múzeumot létesített. * 1907. évi XIII. t.-c. „az Orszégos Ráth György-Múzeum létesítéséről. 1. §. A törvényhozás a néhai Ráth György főrendiházi tag özvegye által hazafias ajándékul felajánlott képzőművészeti és iparművészeti gyűjteményt az ország részére elfogadja. 2. §. A törvényhozás ezt a gyűjteményt „Országos Ráth György-Múzeum" elnevezés alatt, mint az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum kiegészítő részét, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum mindenkor való igazgatójának igazgatása, kezelése és őrizete alá helyezi, az ajándékozó özvegytől 350.000 koronáért megvásárolt és Budapest Székes főváros VI. kerületében, a Városligeti-fasor 10. házszám