Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

állításáról. Az intézmény befogadására a szerencsésen megválasztott építőművész, Pollack Mihály olyan palotát emelt, amely belefonódott a nemzet életébe és ma már egyike legértékesebb műemlékeinknek. A múzeumalapítás nagy ténye felrázta a nemzeti társadalom széles köreinek áldozatkészségét, amely az adományok hosszú sorával gazdagította a kialakuló gyűjteményt. A könyvtár, a régiségtár és a természettudományi gyűjtemények alapjai kezdettől fogva megvoltak. Utóbb még két osztály alakult. Az egyik a képzőművészeti, amely azonban, mint hallani fogjuk, a Szépművészeti Múzeum alakulásakor a Nemzeti Múzeum keretéből kivált. A másik pedig a néprajziak tára, amelynek kezdő anyagát egyes nagy magángyűjtők, mint Reguly Antal, Xantus János és mások hozták össze, de amelynek zömét a millenáris kiállításra összegyűjtött magyar etnográfiai és népművészeti anyag alkotja. Ez utóbbi azonban a Nemzeti Múzeum központi épületében már nem fért el és egy Csillag-utcai bérházból a városligeti Iparcsarnok egyik szárnyába került, amely ideiglenes szerkezetű épület ezt a nemzeti értéket még az idők viszontagságai ellen sem oltalmazta. A mondott sorrendben harmadik helyen Szépművészeti Múzeumunk áll. Igazi alapját az 1871. évi XI. törvénycikk* vetette meg, amely helybenhagyta a herceg kedéseket, gyaraki Grassalkovics Antal herceg pedig a pesti királyi egyelem füvészkertje helyett a hatvani kapu mellett fekvő saját kertjét cserébe átengedvén, a cserébe kapottat pedig a Nemzeti Múzeum intézete részére hazafias áldozatkészséggel ingyen felajánlván, az országgyűlésen egybesereglett kk. és rf., miután ő császári királyi fenségének, az ország nádorának különös gondoskodásából ezen nemzeti intézet szerencsés kezdeményezése már megindult, azt mindenképen előmozdítani igyekezvén, az 1790: 67. cikkely kapcsában elhatározták elősorban ő szent felségét felkérni, hogy ez intézetet jóakaratával és kegyelmével támogatni és pártolni méltóztassék, másrészről pedig a fenséges főherceg nádor urat fölszólítani, hogy aközben is, amíg e dologra s jelesül egy tudományos társaság alakítására nézve a következő országgyűlésen tüzetesebben intézkedni lehetne, ez intézetnek részben való életbeléptetésére gondot fordítani, a céljaira szolgálandó épület emeléséhez hozzáfogni s lehetőleg mindent foganatosítani, egyszersmind pedig a magyar nyelv művelése előmozdításénak egyéb eszközeit is szívén hordozni méltóztassék. Mely célból, mivel az épület létesítéséhez megállapított terv és az alkalmazandó egyének számára készpénz lesz szükséges, az iránt pedig nincs kétség, hogy a már eddig dicséretes buzgósággal tett ajánlatokon kívül azon törvényhatóságok részéről is, melyek eddig hiányoznak, e nemes célra és hasonló rendeltetésre segedelemösszegek fognak egybegyűlni: jónak látták továbbá elhatározni, hogy mindaz, amit a törvényhatóságok ezen a címen az előbbi országgyűlések alatt, meg azóta ajánlottak, vagy ezután ajánlani fognak, minél előbb összegyűjtessék; azután a törvényhatóságok a befolyó összegeket, rendeltetésüknek megfelelően az ő császári királyi fensége által megjelölendő pénztárba vigyék be; az ezen pénzeket elfogadó hivatal pedig a föntebbi célra fordított pénzről Ő császári királyi Fenségének terjesszen elő évenként számadást, melyet ő fensége az ország összes tövényhatóságainak másolatban tudomására hozand. Egyébiránt a karok és rendek, azon törvényhatóságok emlékezetét, melyek ez intézetet bőkezűséggel elősegítették, föntartani kívánván, határozzák, hogy azok a jövő országgyűlésen az ajánlott összeg megjelölésével, becikkelyeztessenek. * 1871. évi XI. t.-c. „A herceg Esterházy-féle képtár, kézrajz- és rézmetszet-gyűjtemény megvétele tárgyában. 1. §. Galánthai herceg Esterházy Miklós képtárának egymillióegyszázezer osztr. értékű forinton, a mellette létező kézrajz- és rézmetszet-gyűjteménynek pedig kétszázezer osztr. ért. forinton, az ország részére történt megvétele helybenhagyatik. 2. §. Ezen képtár ezentúl „országos képtár" nevet viselend, az ország elidegeníthetetlen javai közé soroltatik és Pest városából, mint az ország központjából, soha el nem vitethetik. 3. §. Szabad királyi Pest városának ezen képtár megvételére tett hatvanezer osztr. ért. forintnyi ajánlata, nemkülönben Vasmegyének nemesi pénztárából ugyanezen célra tett kétezer, végre Temesmegyének összesített pénztárából kirendelt egyezer osztr. ért. forintnyi ajánlataik, valamint herceg Esterházy Miklós hat darab képből álló adománya örök emlékül ezen törvénybe iktattatnak. 4. §. Az 1,300.000 forint vételár a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1871-ik évi költségvetése rendkívüli kiadásai közé, a Pest város által ajánlott 60.000 forintból első részletképpen fizetendő 10.000 forint pedig, úgyszintén Vasmegye 2000 forintnyi és Temesmegye 1000 forintnyi ajánlata is a fedezeti összegek közé fölveendő. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatási és a pénzügyi miniszterek bízatnak meg."