Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

3. Dr. Csánki Dezső államtitkár, az Orsz. Levéltár főigazgatója beköszöntő beszéde

BEKÖSZÖNTŐ BESZÉD AZ ORSZÁGOS MAGYAR GYÜJTEMÉNYEGYETEM TANÁCSÁNAK 1931. ÉVI MÁJUS HÓ 7-ÉN TARTOTT II. CIKLUSKEZDŐ TELJES ÜLÉSÉN Elmondotta DR. CSÁNKI DEZSŐ államtitkár, az Országos Levéltár főigazgatója. Nagyméltóságú Elnök Űri Tekintetes Tanács! A Nemzeti Nagy Közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről alkotott 1922. évi XIX. törvénycikk értelmében az Országos Magyar Gyüjteményegyetem ügyvezető alelnöki tisztje, a folyó évi január hó 1-től számított két év alatt az Országos Levéltár első tisztviselőjét illeti meg. Ezért az alelnökséget dr. Végh Gyula úrtól, az Iparművészeti Múzeum főigazgatójától ez évi január 1-én átvettem. Midőn ezt ez ünnepélyes pillanatban bejelentem, kedves kötelességet teljesítek, hogy ily minőségemben tanácsunk nevében meleg köszönetünket fejezem ki épp nevezett Főigazgató úr mélyen tisztelt kollégánknak, a lefolyt két éven át intézményünk vezetése körül kifejtett buzgó, lelkiismeretes és sikeres tevékenységéért. De ugyanily meggyőződéssel és hálás érzelmeinkkel kell fordulnom 0 Excellencíájához, a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úrhoz is, aki az általa létesített Országos Magyar Gyüjteményegyetemet, valamint az annak keretébe tartozó immár jelentékenyen megszaporodott tudományos intézeteket, úgy szellemi, mint anyagi tekintetben szeretetébe fogadta és — minden lehetőség szerint — messzemenő támogatásban részesíti. Rendkívüli érdeklődésének egyszersmind elnöki minőségében is történő megnyilatkozása az a beható, magasabb szempontokra és részletekre egyaránt kiterjeszkedő hálás érzelmekkel fogadott elnöki megnyitó beszéd is, mellyel intézményünk immár letelt első nyolc évi ciklusára visszatekintve, erről mintegy beszámolt s annak tudományos és önkormányzati jellegét külön, megokoltan kiemelve, — mai teljes ülésünkben a második nyolc évi ciklust ünnepélyesen megnyitotta. A magyar kormánynak a nemzeti élet emez egyik legértékesebb területét ápoló, rendszeres kitervezéséhez és támogatásához az előbbi időkben nyilván nem voltunk szokva; 0 Excellenciája azonban ahhoz szoktatott bennünket, hogy a kultúrélet