Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

hogy minden raktárt vízszintes födémmel két részre kell osztani és modern szerkezetű vasállványokkal ellátni. E raktárakból 1922-től 1926-ig fokozatosan elkészült a földszinti, első és második emeleti nagyobbik, továbbá a földszinti, első, második és harmadik emeleti kisebb raktár. De az épület használhatóvá tételével már 1922-ben annyira haladtunk, hogy a nyár folyamán az átköltözés a Clarissák épülettömbjéből a végleges otthonba megtörténhetett. A további raktárak használatra alkalmas állapotba hozását pedig az 1922. évi XIX. t.-c. 9. §-ának az a rendelkezése tette szükségessé, hogy az 1867-ben újjáalakult állami főbb hatóságoknak és hivataloknak iratait, amelyek 32 évesek és ennél régibb keletűek, további megőrzés végett át kell adni az Országos Levéltárnak, amely intézkedés a kiegyezéstől az összeomlásig eltelt korszak levéltári anyagának nagyobb részét beterelte az új épületbe. Ezzel a külső fejlődéssel párhuzamosan haladt az intézménynek belső átalakítása is, amelynek irányát az 1922. évi XIX. t.-c. 9. §-a világosan megjelölte azzal a megállapítással, hogy az Országos Levéltár elsősorban tudományos intézet. Ennek a tudományos jellegnek további kidomborítása végett a főigazgató 1923-ban Levéltári Közlemények cím alatt folyóiratot indított, amely arra van hívatva, hogy a Levéltár anyagát és a bel- és külföldi levéltári ügyet ismertesse, továbbá az 58 kötet megjelenése után 1914-ben sajnosán megszűnt Történelmi Tárat is részben pótolja. A Levéltárban folyó rendező és publikáló munka azonban csak annak következtében vált lehetővé, hogy a főigazgató újjászervezte a Levéltár 18 tagból álló tudományos és tudományos segédszemélyzetét is, amelynek immár fele a Gyüjteményegyetem megalakítása óta nyert kinevezést s amelyből kilencen már hosszabb külföldi tanulmányokat folytattak. Ezredéves dicsőséges története mindig nagy erőforrás volt a nemzet számára, de talán sohasem akkora, mint trianoni megcsonkíttatásunk után. Most a mi rovásunkra területileg naggyá tett országok bizonyos körei még történelmünk és művelődésünk egy részét is szeretnék tőlünk elvitatni. Ezekkel az éppen olyan jogosulatlan, mint veszedelmes törekvésekkel szemben nekünk a Magyarországra jövő külföldiek felvilágosítása céljából is könnyen áttekinthető módon meg kell mutatnunk multunkban rejlő örök értékeinket, melyeket tőlünk fegyveres erővel és igazságtalan békekötésekkel elvenni nem lehet. Levéltárunk ezeréves történelmünk nyolc századának írott emlékeit őrzi. Gondolattársulás révén tehát éppen e Levéltár csarnokai voltak alkalmasak arra, hogy emeletenként korszakról-korszakra haladva, képsorozattal mutassuk be művelődésünk történeti fejlődését, ennek kimagasló mozzanatait, így jött létre 1924-től 1929-ig Dudits Andor freskó-ciklusa, amelynek költségeihez József királyi herceg és Esterházy Pál herceg, meg közgazdasági életünk egy magát megnevezni nem kívánó tagja is hozzájárult. Dudits mester freskó-sorozatát Roth Miksa iparművész faldíszei és a történeti Magyarország városainak címereit ábrázoló üvegfestményei egészítik ki. Horváth Géza, Sidló Ferenc, Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Szentgyörgyi István szobrászművészek pedig magyar történeti jeleneteket ábrázoló kisplasztikával járultak hozzá a csarnok díszítéséhez. Levéltári ügyünk területi koncentrálását munkáltuk azzal, hogy a Nemzeti Múzeumnak központi épületéből a helyszűke miatt kiszorult levéltárát, valamint ideiglenesen a Hadtörténeti Levéltárat is befogadtuk az új épületbe. A Nemzeti Múzeum életében a lefolyt nyolcéves ciklus során az első jelentékeny mozzanat az volt, hogy Fehérpataky László elhalálozása után, már a Gyüjteményegyetem Tanácsának kandidálása alapján, Hóman Bálint neveztetett ki főigazgatóvá. A legégetőbb és a legfenyegetőbb baj a néprajziak tárának lassú pusztuláas