Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai V. füzet (Budapest, 1929)

2. Dr. Petrovics Elek, az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum főigazgatója, ügyvezető-alelnöki beszámolóbeszéde

hogy — hasonlóan kiváló bécsi történeti intézetünkhöz — nemsokára Varsóban is megkezdheti működését a magyar történeti kutatásnak új intézete. Gyüjteményegyetemünk kereteinek ezt a kiterjesztését csak örömmel üdvözöl­hetjük. A természetes korlátot e tekintetben csupán abban látjuk, hogy biztosítva maradjon a szervezet intenzív működése, az ügyek alapos tárgyalásának és ezzel komoly szolgálatának lehetősége. A keret kiterjesztésével kapcsolatban kell röviden megemlékeznem az Egyetemi Könyvtár csatlakozásának kérdéséről is. Már hivatali elődöm hírt adott beszámolójában arról, hogy egyfelől a budapesti kir. magyar Pázmány Péter-tudományegyetem tanácsának, másfelől Gyüjteményegyetemünk tanácsának megbízottjai között tárgyalások vannak megindulóban az Egyetemi Könyvtárnak Gyüjteményegyetemünk keretébe való beillesztéséről, amelyet már intézményünk alapvető törvénye szem előtt tartott. Ezeket a tárgyalásokat a lefolyt ciklusban igen tüzetesen s mindkét részről teljes komolysággal folytattuk. Meg­állapíthatjuk azt is, hogy a kérdés megoldására nézve egyik részen sem hiányzott a hajlandóság, s hogy elnökünk bölcs irányítása mellett közös erővel kerestük az eleitől kezdve jelentkező nehézségek leküzdésének módját. A legtöbb nehézségen sikerült is átesnünk, azonban egy lényeges elvi kérdésben az álláspontokat nem tudtuk összeegyeztetni, abban a kérdésben t. i., hogy a csatlakozás bizonyos próbaidő letelte után végleges legyen-e, mint ahogy mi óhajtjuk, vagy pedig időről­időre kötendő megállapodástól legyen függővé téve, mint ahogy a Tudományegyetem kívánná. . - A.Tudományegyetem arra hivatkozik, hogy olyan fontos alapítványi vagyon igazgatásáról, minő az Egyetemi Könyvtár, nem intézkedhetik minden időre szóló érvénnyel, azt végleg le nem kötheti, mi pedig intézményünk egységét és szer­vességét féltjük olyan megoldástól, mely az Egyetemi Könyvtárt, mint főinté­zeteinkkel egyenlőjogú tényezőt csatolná hozzánk, emellett azonban helyzetét a többi intézetekétől lényegesen különböző módon szabályozná s ezzel meggátolná, hogy intézményünknek valaha is szerves alkatrészévé váljék. Azt hisszük, hogy az időről-időre Való felmondás lehetősége állandó bizonytalanságot vinne be az Egyetemi Könyvtárhoz való viszonyunkba, s nem szolgálná sem az ügy, sem a tisztviselők érdekeit. Egyedül ez az elvi különbség az oka annak, hogy ezt az ügyet mint nyílt kérdést kell a jövőnek örökségül átadnunk. Körülbelül ennyi az, ami Gyüjteményegyetemünk szervezetének szabályozása, kiépítése körül történt. Nem szabad elhallgatnom azonban mérlegünk tehertételeit sem. A Természetrajzi Múzeumnak két évvel ezelőtt megpendített nagy problémája, az egész múzeumi kérdéskomplexumnak vezető jelentőségű kérdése, egyelőre mindenesetre probléma maradt. Azonban a gondolat olyan természetes és egész­séges, hogy bizonyára győzni fog a nehézségeken. Az Iparművészeti Múzeum annak idején kiépítetlenül hagyott szárnyának felépítése sem lépett ki egyelőre a remények bizonytalan ködéből. E nagy kérdések megoldását reméljük, de türelemmel várjuk, tudva azt, hogy sorsunk jó kézbe van letéve. Ami úgyszólván mindennapi gondunk, s aminek meg­oldását, nem titkolom, türelmetlenül áhítjuk, az intézeteink tudományos javadal­mánakproblémája. Midőn átvettem az alelnöki tisztséget, leplezés nélkül tártam fel ezt a legfőbb és legfájóbb sebét közgyűjteményeinknek, s rámutattam arra a rikító ellentétre, amely ezen a téren a mult és a jelen között mutatkozik. Minisz­terünk és elnökünk őnagyméltóságának köszönhetjük, hogy ma úgy számolhatok be múzeumainknak erről az életkérdésről, mint amely útban van a megoldás felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom