Békény István: Az irattáros munkája (jegyzet az állami levéltárak által tartandó irattárosképző tanfolyamok hallgatói számára) (Budapest, 1962)
V. Az értéktelenné vált iratok kiválogatása
tagolódást mutatnak. Általában mind az 1., mind a U. sz.jegyzék az intézmények szervezeti beosztásának megfelelő csoportosításában, illetve az egyes alárendelt szervekként! csoportosításba) sorol ja fel az egyes ügyköröket, illetve iratféléket. A legáltalánosabb ügyek, például a gazdasági, a személyzeti, az adminisztráció ügyeit külön részekben, fejezetekben sorolják fel az ügykörjegyzékben, s az egyes szervezeti egyséfeknél alárendelt szerveknél már csak a náluk speciálisan előforduló szakfeladatok ellátása során keletkezett ügyek iratainak felsorolása található. Ilyen ese etcben tehát az ügykörjegyzékek általános fejezetei vonatkoznak az egyes szervezeti egységekre is, s csupán a jegyzék terjedelmének csökkentése, tehát áttekinthetősége 1 szempontjából kerüli el az ismétléseket. Bár az ügykörjegyzékek a legnagyobb körültekintéssel készültek, előfordulhat, hogy egyes ügyek irataira nézve nem tartalmaznak útmutatást. Ha ilyen adódik és nagyobb tömegű iratanyagról van szó, a selejtezőnek kötelessége kikérni az intézmény selejtezési felelősének, illetve a levéltári szerveknek a véleményét. Ha az iratok megőrzése, vagy kiselejtezése ügyviteli szempontból válik kérdésessé, a szerv selejtezési felelősének illetve felelős vezetőjének a véleménye döntő, ha viszont történelmi, tudományos szempontból kérdéses az iratok értéke, a levéltári szervek véleménye határoz az iratok sorsa felett. Ha azonban s ez a gyakoribb eset - csupán egyedi darab az, amelyre nézve nem tartalmaz utasítást az ügykörjegyzék, s a selejtezőnek kételyei támadnak, feltétlenül a megőrzendő iratok közé kell tenni a kérdéses darabot. Mindkét esetben célszerű azonban, ha a selejtező feljegyzi az ilyen, jegyzékben nem szereplő ügyeket - ilyen célra esetleg e^y külön füzetet is lehet rendszeresíteni - s az ügyek irataival kapcsolatban kialakult, elfogadott álláspontot. Népünk történelme szempontjából egy-egy időszkk iratai különös jelentőséggel birnak. Ilyen időszak volt például az 1918-1919» valamint az 1944-1945* év. Ezekben az években keletkezett iratok közül még a jelentéktelen darabok is értékes felvilágosítást adhatnak a forradalmi átalakulások előkészítésére, a forradalmi népi szervek működésére, a tömegek alkotó erejére vonatkozólag. Az ilyen, iratoknak a selejtezését éppen ezért határozottan tilalmazza a rendelet. A tilalom egyben sok
