Békény István: Az irattáros munkája (jegyzet az állami levéltárak által tartandó irattárosképző tanfolyamok hallgatói számára) (Budapest, 1962)

II. Az iratok keletkezése

oly csekély mennyiség festékanyagot tartalmaz, vagy kevés festékanyagot visz rá a papírrá, hogy nyoma mér a leirés pillanatában ia alig-alig látszik. Az ilyen iráanyom idővel még Jobban elhalványul s végül szinte teljesen eltűnik* Az Írógépszalag rendszeres kicserélésével tehát nagy mértékben növelni tudjuk a szövegek fennmaradásának időtartamát* A tartós nyomok létrehozása szempontjából igen fontos alkatrész még a henger^ Kinél rugalmasabb a henger anyaga, annál mélyebbre tudnak hatolni leütés közben az acélbetük éles kontúrjai, annál mélyebbre viszik be a papírba a szalag festékanyagát* A megkeményedett, régi hengert tehát időközönként ki kell cseréltetni, mert az ócska henger használata az iratok tartósságát erősen veszélyezteti* Mindezek vonatkoznak értelemszerűen a számoló- és könyvelőgépekre isi Nagy gondot kell fordítani a sokszorosítógépeknél alkalmazott Íróeszközökre is* A legelterjedtebb sokszorosítási eljárás Íróeszköze a stencil* Köztudomású, hogy az állott, kiszáradt stencil megkeményszik, merevvé válik, ezért aztán könnyen szakad* Már pedig szakadozott stencillel jfcl olvasható és viszonylag tartós másolatokat készíteni nem lehet* Az ócska, kiszáradt stencilen keletkező lukakon, repedéseken, szakadásokon keresztül átcsorog a festék a szivópapirra^ mely elázik a ilyen módon néha lo-2o másolat is használhatnianná Válik* Arra kell tehát törekedni, hogy fontos iratok sokszorosításánál lehető** , leg mindig friss, rugalmaa etencilt használjunk* $ok steneiles másolat azért nem sikerül s azért válik idő előtt olvashatatlanná, nert ugyanazon stencillel a megengedettnél több példányt készítettek. Néha a másolatok egész tömege esik az ilyen túlzott és oktalan takarékosság áldozatául.