Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

6i A király meghallgatván az ecsediek folyamodását, kiküldött királyi biztost is, még pedig Torkos Mihály királyi tanácsost, Mosony vármegye alispánját, ki 1840 deczember 15—20 közt Nagy-Károlyban lévén, szintén csak azt jelenthette, hogy Ecsed községét arra, hogy a földesurasággal örökös úrbéri szerződésre lépjen, reá nem bírhatta és hogy ők bizony még mindig magukénak hiszik Kis-Ecsedet a fejedelmi kiváltságlevelek alapján. Ha tehát ott fölmérést akarnak eszközölni, azt csak katonai erővel hajthatják végre. Ez okból 1841-ben január 26-án 3815. szám alatt a helytartótanács felhatalmazza a vármegyét a katonai karhatalom felhasználására és a vármegye ezt az ecsedieknek 1841 márczius 29-én közhírré is tétette. Ezt hallván az ecsediek, április 12-én ismét megindították követeiket, Biró Sándort és Pelyvás Antalt a királyhoz Bécsbe, a honnan azonban meghallgatás és királylátás nélkül május 3-án este érkeztek haza azzal a válaszszal, hogy a kir. helytartótanács mindent leküldött a vármegyére. Ottan meg fogják tudni, reájuk nézve minő rendelés tétetett. Ezenfelül egy czédulára kiírták nekik azt a számot, mely alatt a királyi rendelet leküldetett. így tehát az ecsedi elöljárók ismét haszontalanul költekeztek a lakosok rovására. Midőn a vármegye küldöttsége május hó 17-én