Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

megye augusztus 29-én ki is küldött egy deputatiót, mely igen alapos jelentését szeptember 11-én adta be a vármegyéhez. A bizottság a királyi biztos kiküldését teljesen fölöslegesnek tartja, mert ez a kérdés már számtalanszor igen alaposan elbíráltatott, de meg az ecsediek külön le is mondottak minden haszonbérletről azon puszta reményben, hogy újabb folyamodásukkal mégis visszanyerik Kis-Ecsedet, sőt a ki közülük vállalt is ilyen földet haszonbérbe, azt arról letiltották. A mi az uraság abbeli kérelmét illeti, hogy föl kell mérni Nagy-Ecsedet, ezt a bizottság már mint elrendelt dolgot igen szükségesnek tartotta azért is, mert függőben marad mindaddig a rég megkezdett úrbéri per, függőben ezzel a jobbágyság és földesuraság közti viszony, mely függés a bizalmatlanságnak, a kölcsönös panaszoknak és ingerléseknek legbővebb kútforrása. 1840 márczius 29-én megint bizottságot küldött ki a vármegye, hogy tudassa az eesediekkel az újabban jött királyi parancsot, t. i., hogy engedelmeskedjenek végre s ne szegüljenek ellene a fölmérésnek. De bizony a jelentés igen sötéten festi az ecsediek hangulatát. «A megjelent sokaság közül számosan — mondja a jelentés — vakmerően és nyakasán úgy nyilatkoztak, hogy a határnak és birtokuknak felmérését semmi esetben egyáltáljában