Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

6o mindhalálig meg nem engedik. Eszerint úgy látszik, hogy a mélt. földesuraság egyáltaljában biztosítva nincs a felől, hogy a parancsolt úrbéri szerződésnek alapjául szolgálható határ' és birtokbeli felméretést akadály és veszedelmes ellenszegülés nélkül megtétethesse ; minélfogva tehát alázatos vélekedésünk az lenne, hogy a midőn a mélt. földesuraság az úrbéri munkálkodáshoz akar fogni, a felsőbb helyen megrendelt katonai hatalomkar is ott a helyszínén jelen legyen.» Ugyanez év deczember 6-án az uradalmi tiszttartó kiment Ecsedre és midőn a nemes és nemnemes elöljáróknak kijelentette, hogy ő úrbéri összeírás végett küldetett ki, az elöljárók ekként nyilatkoztak : «Mi és az egész ecsedi lakosság végakarata s határozata: mindaddig míg a kegyes királyi leirat és parancs meg nem érkezik és annak parancsa nem kötelez, urat nem ismerünk, adót fizetni nem fogunk, úrbéri összeírásról hallani sem akarunk, hanem más szabadalmas városok jogai gyakorlatához képest korcsmát és mészárlást az úri jog kirekesztésével kezdeni és folytatni fogunk. Ha igaza van a méltóságos grófnak Ecsed városa bírásában, mutassa meg, akkor engedni fogunk!* E nyilatkozat folytán az úrbéri összeírás nem teljesülhetvén, a tiszttartó hazament és megírta jelentését az ügyészi hivatalnak.