Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

tassék, minthogy az ecsedieknek egész, kérésük csak odac^éloZj hogy a kisecsedi pusztát, mint az ő hibás képxelődésük szerint a nagyecsedi határhoz tartozó részt magukhoz húzhatnák, holott ezen pusztát minekutána a főm. m. kir. helytartótanácsnak 1810 június 26-án 12,454. sz. a. kelt kegyes parancsolatja mellett a földesuraság maga szabados használása alá vette s elkerülhetetlen szükségére nézve tulajdon majorságának fordította és azt költséges, de szükséges gazdasági épületekkel megrakta; nékiek semmi esetben, sem részben, sem egészen át nem engedheti, de az ecsediek a most tisztelt kegyes rendelésben Kis-Ecsed iránt a felsőbb helyeken való további folyamodásoktól is eltiltva lévén; e részben mostani kérésük figyelembe sem jöhet. Állandó tisztelettel maradván, Károly 1818 márczius 27-én a tts. kiküldöttség alázatos szolgái: a nagykárolyi uradalmi tisztség Kallós József uradalmi fiscalis által.» Megkapván a kiküldöttség a grófi gyámgondnok válaszát, kiment márczius 29-én Kis-Ecsedre s ott közölte az odaidézett nagyecsediekkel, hogy KisEcsedet semmi körülmények között nem kaphatják meg az uraságtól. Erre ők kijelentették, «hogy nekik másutt sehol föld nem kell, semmi urbarialis vagy más kötelezettséget nyakukra nem vállalnak, még a kisecsedi pnediumot sem veszik ki más