Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

magukkal el nem hitethetik, hogy a dolgaikban kiadott és megmagyaráztatok parancsolatok Felséges Urunknak akaratjai volnának, annyival inkább, mivel azóta is többrendbeli folyamodó írásaik bevétetődtek. Ugyancsak a fent tisztelt parancsolatoknak értelmében meghagytuk a gróf Károlyi uradalomnak, hogy a nagyecsedi határt méresse fel. Hanem azt az uradalom szintén öt esztendőtől óta nem teljesíthette a szárazabb időkben az ecsediek ellentállásai miatt, azután véghez nem vitethette a sok esőzések és árvizek miatt, mivel 1811. esztendőtől fogva a belső telkeket és imitt-amott a lápon télül lebegő egynehány réteket kivéve, az egész nagyecsedi határt elborította a láp. De a szárazabb évek visszatérésével ha a nagyecsedi határnak haszon vehető földeit fölméretné is az uraság, az még jobban nevelné az ecsediek panaszait, mert most az egész nagyecsedi határnak egyedül csak a nagyecsedi lakosok vannak haszonvételében és birtokában, az uraságnak 51 krajczáron kívül egy-egy telektől egyebet nem fizetnek és egyébre nem is szoríttatnak. Nem is a nagyecsedi határ az, a mi örökös nyughatatlansággal vesztegeti a lakosokat és a mit egész szabadsággal nádvágással, halászattal, csikászattal és kaszálással is használnak; hanem a kisecsedi határtól való makacs nyakasságból következett élesé-