Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

a Kis-Ecseden lévő drága jószágnak megőrzésére éppen elégtelenek; addig is míg ezen helytelenség törvényes úton vindicáltathatik, nyolcz vagy tiz nyakas kerülő felfogadását és azoknak puskákkal való ellátását ajánlja. Erre a régens utasítja az ispánt, hogy fffegyverviselt bátor legényeket fogadjon, a kik az ecsediekkel semmiféle nexusban nincsenek». Ezen új kerülők közül egyet: Angyal Jánost, Pelyvási András nagyecsedi lakos 1815-ben agyonlőtt. A nagyecsedi lakosok 1810 október havában özvegy gróf Károlyi Józsefnéhoz folyamodtak, adatna nékik a kisecsedi pusztában földeket árendába. Mivel a folyamodványuk nem úgy volt írva, mintha kegyelem útján akarnának valamit kérni, hanem mintha a régi és már végképpen elítélt keresetüket ismét megújítani kivannak és mivel az executionalis hatóság ítélete szerint már harmadik esztendőiül fogva a kisecsedi pusztának minden haszonvételét az eltiltás napjától kezdve a földesuraságnak tartoztak volna megfizetni, de nem fizették meg: Klobusiczky Ignácz régens 1810 deczember 14-én a következő véleményt adja a grófnénak az ecsediek folyamodványára: «Az ecsedieknek, mint hálaadatlan és nyughatatlan embereknek, a kik a kisecsedi pusztában,