Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

tudhattuk, azt kiabálván a lakosok mindnyájan, hogy azok az ő felekezetükből valók és a mit cselekesznek, azt az ő megegyezésükből cselekszik. Újra tiltattak az erőszaktételtől, megmondatván nekik, hogyha máskép nem lehet, brachiummal is fel fognak a határdombok állíttatni. Ezután az első határdombot föl is állítottuk újra, melyet a% asszonyok szemünk láttára ismét széjjelhánytak, azt kiáltván a lakosok, mindhalálig nem engedjük. Új próbát igyekezvén tehát tenni, elmentünk a másik határdombhoz. A lakosok utánunk. Midőn a határhányatáshoz fogattunk volna, a lakosok újra protestáltak ellene, azt kiáltván, hogy a határon a földet ne hányattassuk, ne szaggattassuk, hanem szép szerivel menjünk dolgunkra, mert mindhalálig nem engedik és a mint mi egy ásó földet fölhányattunk, ők azt azonnal lehúzták. Ezen alkalommal mondott és fennszóval kiáltott piszkolódó szavakat nem említvén, tartottunk a veszedelemtől. A biróság elnöke háromszor csendet parancsolt, mindannyiszor kérte és intette a lakosokat a törvénytelenség megszüntetésére, megmagyarázta a törvény értelmét és tudtukra adta cselekedetüknekkövetkezményét, melyre mindenkor azt felelték a lakosok, hogy mindhalálig nem engedik a határdombokat felállítani, azt állítván, hogy brachiumot a ns. vármegye sem rendelhet a felséges király