Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

nyilvánvaló parancsolatja nélkül. Ezen balvélekedéseket minden igyekezetünk ellenére megátalkodottságuk miatt fejükből ki nem verhettük. Nagyobb-nagyobb lévén ezekután az összecsoportozott sokaság közt a lárma és a fenyegetődzés, kénytelenek voltunk munkálódásunkat félbenhagyni és a tts. ns. vármegyének hivatalos kötelességünk szerint azon okból jelentést tenni, hogy hazánknak ezen dologban hozott törvénye értelmében további rendelést tenni méltóztassék. A kik egyébiránt alázatos tisztelettel vagyunk a tts. ns. vármegyének alázatos szolgái, Károlyban 1808 május 30-án, Hiripi Szuhányi János m. pr. ord. alispány, Rápolthi Nagy György m. pr. alszolgabíró, Sánta József m. pr. rendszerint való eskütt.» Ezt az esetet Klobusiczky Ignácz jószágkormányzó özvegy gróf Károlyi Józsefnénak röviden és velősen így adta tudtára: «Folyó 1808 május 28-án a Repositio alkalmával Kis-Ecsed pusztán az ecsediek Szuhányi János viceispány urat onnét elkergették és a határdombokat, melyeket ő újra fölhányatott, szeme előtt erőszakosan semmivé tették, széthányták.)) Az ecsediek úgy tettek, mintha ők nem is volnának hibásak, még folyamodni mertek a vármegyéhez pártfogásért, vagyis hogy eszközölje ki, hogy az uraság a kisecsedi haszonbért feljebb ne emelhesse.