Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

lakosoknak, mely árenda azután az idők folyamán az uraság tetszéséhez képest emelkedett. Negyedszer, az ecsedieknek a mostani (1799-diki) perhez csatolt tanúvallomása bizonyítja, hogy ez a két puszta Nagy-Ecsed határától, területétől megkülönböztetett külön két birtoktest, melyek saját határjeleikkel vannak tőle elkülönítve s az ecsediek csak árenda czímén használták, a mennyiben ez iránt az urasággal megegyezhettek. Végül Ötödször, hogy az első perben csupán csak a kiváltságlevelekről volt szó, t. i. arról, hogy van-e még azoknak érvényük s azok alapján kivehetők-e az ecsediek az úrbéri rendezés alól vagy sem. Csak erről folyt az első per s még említés sem történt a két pusztáról. . Ezen érvek alapján az úriszék a Kis-Ecsed és Szent-Márton pusztákat mint tisztán urasági birtokokat ezen per tárgyából iiéletileg kivette és a földesuraság szabad rendelkezésére hagyta. Eme per fő- és egyetlen tárgyára, t. i. az 1776 augusztus 12-diki királyi parancsnak teljesítésére nézve az határoztatott, hogy mivel az ecsedieknek a csekély rétecskéken kívül, melyek 134 x

/

a holdat tesznek ki, semmi kültelki tartozékaik nincsenek, de sőt maguk kinyilatkoztatták az úrbéri 9 pontra adott vallomásukban, hogy nincs is nekik semmi szántóföldjük és kültelki tartozékuk, az azonban