Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

a vármegyéhez folyamodtak az árenda fölemelése ellen. A vármegye azonban az úriszékre utasította őket. Miután az úriszék nemcsak jóváhagyta a haszonbér fölemelését, hanem azon oknál fogva, hogy Kis-Ecsed 2100 hold elsőosztályú szántóföldet foglal magában, évi haszonbére pedig csak 130 rénes forint, tehát igen csekély és a szentmártoni puszta részeért csupán bizonyos kézinapszámot szolgáltattak, a két pusztát továbbra is az uradalom szabad rendelkezésére hagyta. Ezen ítélet ellen azután az ecsediek magához a királyi trónhoz folyamodtak, előadván, hogy a fent érintett 1776 augusztus 12-diki királyi parancsot nemcsak hogy végre nem hajtatta a föld uraság, de sőt még az általuk fölfogott földekre is elviselhetetlen haszonbért vetett. Ez a folyamodvány a vármegyéhez, onnan pedig az úriszékre küldetett azzal az utasítással, hogy mind a panaszolkodó jobbágyok, mind a földesuraság a maga útján kihallgattassanak. 1796 deczember 3-án egész rendes úrbéri per indult meg az úriszéken, a melyen a panaszolkodó ecsedi jobbágyok az 1776 augusztus 12-diki királyi parancsot vévén alapul, követelték, hogy a kisecsedi pusztát is, meg a szentmártoni puszta egy részét is ezen királyi parancs hatáskörébe vonják és így a minden egyes lakos által fizetendő