Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

51 krajczáron felül ezen birtokok után jövőre többe semmit se kelljen fizetniök. Ezen követeléssel szemben, mint az az úriszéki ítéletből, is kitetszik, a következő ellenérveket hozta föl az uradalom. Először, hogy az 1776-diki per keresetlevelében az ecsedi lakosok kinyilatkoztatták, hogy ők NagyEcsed területén lévő némely rétecskéken kívül semmi szántófölddel és semmi kültelki tartozékkal nem bírnak, de sőt még legeltetési javadalomban sem részesülnek és így az első perben is állították, hogy az 51 krajczár fizetésén felül semmi más szolgáltatással nem terhelhetők meg. Másodszor, mind az úrbéri 9 pontra adott vallomásukban, melyek az első perben és a mostaniban is csatolva vannak, mind pedig az ezen perhez csatolt úrbéri táblában foglalt úrbéri végrehajtás rendjén azt vallották, hogy ő nekik semmi szántóföldjük és kültelki tartozékuk nincsen, kivévén holmi rétecskéket, ezek is lápos helyeken vannak, Kis-Ecsedet pedig a földesuraságtól csak haszonbér czjmen bírják és élik. Harmadszor, az ecsediek által bemutatott írások közt volt a Wesselényi Istvánnal, az ecsedi uradalom akkori zálogos birtokosával kötött szerződés, melylyel ő a kisecsedi pusztát s a szentmártoni puszta egy részét 40 forintért árendába adta az ecsedi