Magyar Nemzeti Levéltár – Az Archivum Regnitől az elektronikus levéltárig (Budapest, 2013)
4. A Magyar Nemzeti Levéltár - A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai
30 4. A MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR A szerkesztett sorszám mellett azonban feltüntettük az eredeti sorszámot is. A napirendi pont tárgyának a jegyzőkönyv megfelelő helyével, illetve a jegyzőkönyv melletti előterjesztéssel való megbízható összekapcsolása ugyanis csak így lehetséges. MSZMP jegyzőkönyvek A Magyar Országos Levéltár az 1991. évi LXXXIII. tv. végrehajtása során, 1992 tavaszán vette át a központi pártarchívumból az 1948-1989 között keletkezett MDP és MSZMP iratokat (M szekció). Az MSZMP iratanyagához nem készültek kutatói segédletek. A kutatás megkönnyítése érdekében készítettük el az MDP és MSZMP központi vezető szervei jegyzőkönyveinek napirendi jegyzékét, amelyet négy kötetben adtunk közre. Az adatbázis ennek a négy kötetnek az anyagát tartalmazza, amely az iratok egyidejű hozzáférésével az ország, a régió és a hidegháború történetének egyik legfontosabb, online kutatható forrásbázisa. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) 1956 novembere és 1989 októbere között működött. A forradalom napjaiban, 1956. október 28-án a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége - megszüntetve a Politikai Bizottságot és a Titkárságot - a párt vezetését egy hattagú Elnökségre ruházta. Az Elnökség tagjai: Kádár János (elnök), Apró Antal, Kiss Károly, dr. Münnich Ferenc, Nagy Imre és Szántó Zoltán. Az Elnökség kétnapos vita után kimondta az MDP feloszlatását és új párt - a Magyar Szocialista Munkáspárt - létrehozását határozta el. 1956. november 1-jén kelt az a felhívás, amely hírül adta az új párt megalakulását, valamint azt, hogy a párt szervezésének megindítására, ügyeinek intézésére és a pártalapító országos kongresszus összehívására előkészítő (intéző) bizottság alakult. Tagjai: Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán. A felhívás alapján megkezdődött az MSZMP-szervezetek létrehozása, azonban a szovjet csapatok második budapesti bevonulása következtében ez a folyamat megtorpant. Az MSZMP Intéző Bizottsága (Kádár János és Kopácsi Sándor kivételével) november 4-től a budapesti jugoszláv nagykövetségen kapott menedéket. (Az ott tartott ülések jegyzőkönyveit az Országos Levéltár a Nagy Imre per iratai között őrzi.) Az MSZMP 1957. június 27-29-én ülésező Országos Értekezlete elhatárolódott az MSZMP első Intéző Bizottságának 1956. november 4-e előtt hozott határozataitól, elvileg és politikailag helytelennek és károsnak nyilvánította az MDP feloszlatását és az MSZMP-nek új, az MDP-től független pártként való létrehozását. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt-bár tevékenységét néhány lényeges új vonás jellemzi - nem új párt. Az 1959-ben tartott kongresszus határozata ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy a párt utóda a Magyar Kommunista Pártnak és a két munkáspárt egyesüléséből létrejött Magyar Dolgozók Pártjának. E történelmi folytonosság kifejezésére ezt a kongresszust a hetedik kongresszusnak nyilvánította. A párt a területi, üzemi elv szerint épült fel. A pártba való felvétel a jelentkezők - két párttag írásos ajánlásának csatolásával benyújtott - írásbeli kérelmének egyéni elbírálásával történt, amit a tagfelvételi joggal felruházott pártbizottság hagyott jóvá. (A Központi Bizottság 1989. február 20-21-ei határozata ezt megváltoztatta: „A tagfelvételről a taggyűlés határoz. A tagság kelte a taggyűlési határozat időpontjától számít.") 1966-ig érvényben volt a tagjelöltség rendszere. A páttagság alsó korhatára 1957 és 1970 között 21 év, azt követően 18 év volt. A párttagnak - az MDP-től eltérően - joga volt a pártból való törlését is kérni. Az MSZMP időszakában jellemző volt a párt- és az állami tevékenység összemosódása, az MSZMP lényegében állampártként működött egészen 1988 végéig. 1988. november 22-én a Központi Bizottság határozatban kimondta: „A Központi Bizottság tiszteletben tartja az Országgyűlés kizárólagos törvényalkotói szerepét, a Minisztertanács önállóságát és felelősségét
