Magyar Nemzeti Levéltár – Az Archivum Regnitől az elektronikus levéltárig (Budapest, 2013)

4. A Magyar Nemzeti Levéltár - A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai

26

4. A MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR

nevét, és hogy akkor melyik megyében volt található. Ezen kívül megadtuk a település mai nevét és megyéjét (ha a mai Magyarország területén kívül található, akkor az ország rövidítését) is. A kutatók további információkat az adatbázis mellett található digitalizált képekből szerezhetnek, (

http://mnl.gov.hu/adatbazisokonline

)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1867-1944

Magyarország alkotmányos kormányzásának kezdetétől - az országgyűlés (törvényhozó testület) és az államfő mellett - a Kormány ülése, a minisztertanács képezte a legfontosabb igazgatási fórumot. Következésképpen a minisztertanács üléseiről felvett jegyzőkönyvek jelentős forrásai a nemzet történetének.

A Magyarország és a Habsburg uralkodóház alkotmányjogi viszonyát szabályozó kiegyezést előkészítő törvényjavaslat országgyűlési vitájára 1867 tavaszán került sor. Az általános vita befejezésével a kiegyezési törvényjavaslatot (XII. te.) a Képviselőház 1867. március 30-án elfogadta és ezzel a két országban - a Magyar Királyságban és az Osztrák Császárságban - új, dualista állami szervezet kiépítését rendelte el. A törvény előírásai szerint a közigazgatást, igazságszolgáltatást, közoktatásügyet, a pénzügyek és a közigazgatási ügyek nagy részét - a pénzügyek és közgazdasági ügyek kisebbik részét rendszeresen megújítandó szerződések

alapján - a két fél egymástól függetlenül, parlamentjének ellenőrzése mellett, saját kormánya által intézte.

A törvény az uralkodó személyének azonosságán túl közösnek nyilvánította a kül- ügyet, a hadügyet, valamint az ezen költségek fedezetét biztosító pénzügyet. A közös ügyek intézését, végrehajtó-hatalmi szinten, közös minisztériumok végezték. Ezek a minisztériumok a közös ügyekkel törvényhozói szinten foglalkozó delegációknak tartoztak felelősséggel. (A magyar és Lajtán-túli delegáció egyaránt 60-60 tagból állt, közülük 40 fő a képviselőkből, 20 fő pedig a főrendiházból került ki.) A delegáció intézménye szervezeténél fogva alkalmatlan volt a parlamenti ellenőrző szerep betöltésére, így a közös kormány önállósága és hatalmi túlsúlya - az uralkodó széles jogkörének megőrzésével - erősen megnövekedett.

A magyar minisztériumok számát és ügykörét a király elnöklete alatt 1867-ben tartott miniszteri értekezleten határozták meg. Az ún. összminisztérium a miniszterelnökből és nyolc miniszterből állt, és az alábbi - korabeli megfogalmazás szerint - ügyköröket intézték: belügyek; országos pénzügy; közmunka- és közlekedési eszközök, és hajózás; Minisztertanácsi jegyzőkönyv 1895. augusztus 17. földművelés-, ipar- és kereskedés; vallás- és MNL OL K 27, 1895 közoktatás; igazságszolgáltatás és kegyelem;