Magyar Nemzeti Levéltár – Az Archivum Regnitől az elektronikus levéltárig (Budapest, 2013)
4. A Magyar Nemzeti Levéltár - A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai
A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai 21 bejegyzésekben nem ritka az 1526 előtti oklevelek teljes szövegű átirata vagy tartalmi említése is, kiegészítve ezzel az Országos Levéltárban található középkori oklevélgyűjteményt. (http//:mol.arcanum.hu) Illésy-féle családtörténeti adatbázis Az adatbázis a magyar kancellária levéltárában elhelyezett, nagyobbrészt Illésy János által 1900 körül készített feltárócédulák számítógépes feldolgozását tartalmazza. Az „A 131 - Családtörténeti cédulagyűjtemény" jelzet alatt őrzött mintegy harmincezer cédula az Országos Levéltár több mint 70 különféle irategyüttesére vonatkozóan tartalmaz adatokat. A készítők célja elsősorban az volt, hogy összegyűjtsék az egyes családok nemességét, kiváltságát, rangemelését dokumentáló források lelőhelyének adatait. A gyökeres jogokat biztosító iratok gyors visszakereshetőségére igen nagy szükség volt a napi ügyvitelben, mivel a Belügyminisztérium a nemességigazolásokat az Országos Levéltár szakvéleménye alapján adta ki, és az ezzel kapcsolatos kutatómunka nem csekély terhet rótt a levéltárnokokra. Különösen értékes a cédulagyűjtemény első részét képező, hozzávetőleg tízezer cédulát tartalmazó sorozat, amely főként a Helytartótanácsi Levéltárban található 18-19. századi nemesi összeírások alapján készült. A nemesi összeírások kutatása a cédulamutató nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen, hiszen a helytartótanácsi tisztviselők által az iratokhoz készített egykorú segédletek a különféle összeírásokban található hatalmas mennyiségű névanyagot nem dolgozták fel. Az Illésy-féle cédulák nélkül a kutatás csak az iratok egyenkénti átnézésével volna lehetséges, ami, ha tekintetbe vesszük, hogy csak Vas megyében például több száz nemesi családdal kell számolni, még a legelszántabb kutatót is visszariasztja. A cédulákat meglepő következetességgel készítették el. Ez a következetesség az adatok feltüntetésének sorrendjében és a levéltári jelzetek rövidítési rendszerének kidolgozásában egyaránt megmutatkozik. Természetesen, minthogy a hosszan elhúzódó munkálatban többen is részt vettek, bizonyos egyenetlenségek tapasztalhatók, de ezek a gyűjtemény használhatóságát a legkevésbé sem befolyásolják. A cédulák általában a következő adatokat tartalmazzák: 1. az adományos család-, elő- és keresztneve, az adományos feleségének neve, leszármazottaik és azok házastársainak nevei, az adományos testvérei és azok házastársainak és leszármazottainak nevei, eltérő családnevű rokonok, vagy adományostársak és azok házastársainak, leszármazottainak nevei; 2. az adománylevél kiadójának neve, a kiadás helye, a kiadás időpontja, az adomány fajtája; 3. az oklevél kihirdetésének helye, a kihirdetés ideje; 4. birtokadomány esetében az adományozott birtok neve és megyéje, 5. országos levéltári jelzetek, 6. utalás a jelzet alatt található forrás fajtájára, 7. utalás a szakirodalomra, 8. utalás megyei városi és egyházi - hiteleshelyi - levéltári jelzetekre, 9. utalás rokon családokra, vagy adományostársakra.
