Magyar Nemzeti Levéltár – Az Archivum Regnitől az elektronikus levéltárig (Budapest, 2013)

4. A Magyar Nemzeti Levéltár - A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai

20

4. A MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR

a Királyi Könyvekben. Nagy számban találhatók bennük a különböző magánokiratba foglalt ügyek (ingatlan adásvétele, ajándékozása, végrendelkezés, örökbefogadás) érvényességéhez szükséges királyi jóváhagyások, jogi ügyekkel (perhalasztás, megkegyelmezés, házassági engedély stb.) kapcsolatos iratok, ipari és kereskedelmi szabadalmak engedélyezése, elvi jelentőségű döntések. Hiányosságok is tapasztalhatók a kötetekben: a bejegyzések időrendje laza, a nemesítési ügyeket pedig - a főnemesi cím adományozása és a honfiúsítások kivételével -1690 előtt egyáltalán nem jegyezték be, és csak 1718 után váltak rendszeressé a kötetekben. A bejegyzések hiányosságai nemcsak a nemesítések területén mutatkoznak. Nem állítható ugyanis, hogy a kancellárián kiadott összes oklevelet feljegyezték a kötetekbe. A másolás feltételei a 16-17. században nem ismertek, de a 18. században előírt szabályzat szerint a bejegyzésekért bizonyos taksát kellett fizetnie az oklevelet elnyerő adományosnak.

A magyar udvari kancellárián, Bécsben 1527 és 1848 (1867) között vezetett királyi könyvek hatvanhét kötetből álló sorozata három és fél évszázad fontos tényeit rögzíti. Már keletkezésük idején is fontos gyakorlati szempont volt a kötetek adatainak visszakereshetősége, ezért a 18. század elején mindegyik kötethez visszamenőleg is betűrendes név- és tárgymutatót szerkesztettek a kancellárián. A magyar és erdélyi kancelláriák levéltárait 1872-ben szállították Bécsből Budapestre. A Királyi Könyvek azonban Bécsben, a Felség személye körüli minisztériumnál maradtak, és csak hosszas tárgyalások után, huszonkét év elteltével kerültek az Országos Levéltár őrizetébe, azzal a feltétellel, hogy a bennük foglalt nemességi ügyekről a Felség személye körüli minisztérium számára név- és tárgymutató készüljön. A munkálatok során minden kötet anyagából két adatbázist hoztunk létre. Az egyik adatbázis a bejegyzésekben foglalt leglényegesebb információkat dolgozza fel, mégpedig:

1. az adományban részesülő személy(ek) vagy kiváltságot nyert testület(ek), város(ok) neve, személyeknél a teljes névalak, vagyis család-, elő-, és keresztnév;

2. az adományos személy(ek) családi kapcsolataira, jogállására, lakóhelyére, hivatali tisztség(ei)re és működési területére vonatkozó adatok;

3. az adománylevél kiadójának neve, hivatali tisztsége;

4. a kiadás helye és időpontja;

5. az adomány jellege;

6. birtokadomány esetében az adományozott birtok földrajzi elhelyezkedésére vonatkozó adatok;

7. a birtokszomszédok adatai;

8. a korábbi birtokosok adatai;

9. az adományos hivatali elődére vonatkozó adatok;

10. kapcsolatok más családokkal, testületekkel;

11. a bejegyzésben említett országos vagy területi tisztviselők neve;

12. levéltári jelzet;

13. utalás a bejegyzéssel kapcsolatos egyéb levéltári iratok lelőhelyére.

A kapcsolódó adatbázis az egyes bejegyzésekhez tartozó könyvoldalak képét tartalmazza. Ezzel a módszerrel minden egyes bejegyzést teljes szövegében is olvasni lehet, illetve az eredeti kötet felhasználása nélkül reprodukálható az adott oldal, sőt az oldalon előforduló színes címer- vagy pecsétábra is.

A történeti kutatások során - főként a 16-17. századi kötetek esetében -, különösen nagy jelentősége van annak, hogy az adatbázisból nemcsak az adományosra, hanem a kora újkor más meghatározó személyiségeire, birtokstruktúrájára és a településtörténetre nézve is nyerhetők adatok. Miután adatbázisunk történeti dokumentumokban ínséges éveket dolgozza fel, ezért a történettudomány bármely ágát művelők számára újabb forrásokat nyújt. Az első négy kötetre különösen igaz, hogy olyan személyekre is vannak adatok, akikre semmilyen más információ nem áll rendelkezésre. Ki kell emelni, hogy az ebből az időszakból származó