Magyar Nemzeti Levéltár – Az Archivum Regnitől az elektronikus levéltárig (Budapest, 2013)

3. Az Archivum Regni és az Országos Levéltár - Erős állam, modern közigazgatás, szervezett levéltár - A levéltárak szerepének átalakulása

12 3. AZ ARCHIVUM REGNI ÉS AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR te őket. Mit tükröznek ezek a képek? A háborúval alig foglalkoznak, összesen két esetben (Zrínyi Miklós, Nádasdy Ferenc-Hadik András) látható a háttérben elmosódott csatajelenet. Nincs diadalmas győzelem, de fájó vereség sem, se tatárjárás, se Mohács, se Világos. Etikájá­nak alapja a kereszténység és az erre épülő országépítés. Egyaránt találunk a kereszténysé­get hirdető építkezéseket (Pannonhalmi apátság megalapítása), illetőleg olyanokat, amelyek egyértelműen a magyar kultúrát erősítették (például a budai vár építése Mátyás király alatt, a gödöllői Grassalkovich-kastély Antal herceggel és az építésszel, a Nemzeti Múzeum József nádorral, a Lánchíd Széchenyi Istvánnal, az Operaház Ybl Miklóssal, kórházépítés Trefort Ágostonnal, végül egy tanyai iskola avatási ünnepsége, amely ma már nem látható). A ma­gyar kultúra nem választható el az oktatástól, ezért az Ürményi József-féle Ratio Educationis beterjesztése Mária Teréziának szintén a magyar történelem kiemelkedő tetteként értékelhe­tő. Ugyancsak ide sorolható az „egy Magyar Tudós Társaság", a Magyar Tudományos Akadé­mia megalapításának szándékát bemutató festmény (Bessenyei György). Mindezek mellett a törvénykezés, az ebből következő írásbeliség megteremtése, törvények tisztelete tükröződik vissza a képekről. Nem véletlen, hogy III. Béla király, II. András, Zsig- mond és Bethlen Gábor sem mint keresztes vitézek vagy husziták, a Habsburgok ellen har­colók jelennek meg, hanem mint a törvény őre vagy a kancelláriai írásbeliség megteremtője. A lovagterem bejárata fölött látható országláda szintén a törvénykezés alapjainak elfogadását hirdeti. Nem véletlen, hogy Nagy Lajos király sem egy Nápoly melletti csatatéren harcol, vagy egy lovagi tornán vesz részt, ami Dudits eredeti vázlatán szerepelt, hanem Remete Szent Pálnak a szar­kofágját hozzák elébe, ami Klebelsberg keresztényi elkötelezettségét tanúsítja. A festmények így egyfajta szubjektív képeskönyvet nyújtanak, hiszen a történe­lem nem folyamatként tükröződik, hanem kiragadott részletek mozaikjaként, amelyen belül olyan kegyes csalások is megengedhetők, minthogy a Lánchíd ava­tásához odafesti a művész az esemény idején már ré­gen a döblingi elmegyógyintézetben tartózkodó Szé­chenyit. Ugyanez mondható el a Rodostó című képről, amelyen együtt látható az ázsiai Izmitben korábban száműzöttként lakó Zrínyi Ilona és férje, Thököly Imre, valamint a jóval később, az európai Rodostóba került Rákóczi és társai. Hasonló szándék látható a Bessenyei című képen, amelyen több olyan személy látható, akik egy „tudós társaság" létrehozásán fáradoztak a 18. szá­zad végén, de a valóságban sosem voltak így együtt. Klebelsberg nemcsak az új, Bécsi kapu téri levéltári palota arculatát határozta meg, mi­nisztersége idején kiemelkedően fontos változások történtek az intézmény életében. 1922-ben először - a tudományos jelleg erősítése céljából - a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá került az Országos Levéltár, majd az 1922. évi XIX. te. alapján létrejött a nagy múzeumok, könyvtárak és a Nemzeti Levéltár közös szervezeti keretét képező Országos Ma­gyar Gyűjteményegyetem. (Ennek neve az 1934. évi átszervezés után Magyar Nemzeti Mú­zeumra változott.) A törvény mintegy egyenjogúsította a levéltárat a nagy országos közgyűj­teményekkel, ezzel egy időben azonban el is választotta a magyar levéltári intézményeket egymástól, hiszen a Belügyminisztérium irányítása alatt maradt megyei és városi levéltárak eltávolodtak az inkább tudományos feladatkörű Magyar Országos Levéltártól. Az 1922. évi törvény kimondta, hogy a levéltár „tudományos intézmény", amelynek feladata: 1. levéltári anyagának szakszerű őrzése, rendezése és gyarapítása, tudományos ismertetése és kiadása,

Next

/
Oldalképek
Tartalom