Magyar Nemzeti Levéltár – Az Archivum Regnitől az elektronikus levéltárig (Budapest, 2013)
3. Az Archivum Regni és az Országos Levéltár - Pusztulás és újjáépítés
13 Pusztulás és újjáépítés a kutatók munkájának lehetővé tétele és segítése; 2. az állami szervek számára szakvélemény adása; 3. nemességi ügyekben szakértői közreműködés; 4. hiteles iratmásolatok készítése. A törvény elrendelte azt is, hogy a fő állami hivatalok kötelesek levéltárba adni 32 évnél régebbi irataikat. A levéltár Csánki Dezső (1857-1933), főigazgatósága alatt, 1923-ban kezdte meg a költözést az új palotába. A költözést követően megkezdődött az 1867 óta működő minisztériumok levéltárérett iratainak beszállítása, ami a társbérlők lassú kiköltözése miatt 1936-ig tartott. Az 1930-as évek közepén már 19 000 folyóméterre növekedett a Levéltárban őrzött anyag mennyisége. Az intézmény hivatalos publikációs tevékenysége a két világháború között is viszonylag szűk térre korlátozódott. Az 1920-as és 1930-as években is kiemelkedő volt a munkatársak egyéni történettudományi teljesítménye, de az 1942-ben tervbe vett ismertetőleltárak és hivataltörténeti feldolgozások publikálását a háborús viszonyok késleltették. Az intézmény nemzetközi kapcsolatokat is kiépített. A közös történelmi múlt és a közös levéltári tulajdon miatt az Osztrák Állami Levéltárral alakult ki a leggyümölcsözőbb együttműködés a közös, osztrák-magyar levéltári anyag kezeléséről szóló, 1926-ban kötött badeni levéltári egyezmény alapján. A második világháború előtt a 35-40 fős levéltári személyzet munkakapacitásának jelentős részét a növekvő kutatóforgalom (évente 200-250,1939-ben 609,1940-ben pedig 872 kutató kereste fel a levéltárat, közülük évente 4-15 főt tett ki a külföldiek száma), valamint a tömegesen felmerülő igazgatási ügyek (nemesség- és származásigazolás) intézése vette igénybe. Megszaporodtak az állampolgárság-igazolással, származással kapcsolatos igazoló iratokra vonatkozó kérelmek, ehhez kapcsolódik a korszakra jellemző sok névváltoztatás. Ebben az időszakban kezdődött meg a levéltári anyag biztonsági filmezése. Tíz év alatt, 1944 végéig, mintegy 200 ezer filmfelvétel készült el. Pusztulás és újjáépítés A második világháború súlyos megpróbáltatásokat hozott az Országos Levéltár számára. A háború közeledtével egyre inkább a védelmi munkák kerültek előtérbe (Róth Miksa címeres üvegablakait ekkor vitték le a pincébe, amelyek így megmenekültek). A munkatársak mindent megtettek a magyar történelem pótolhatatlan értékű forrásanyagának megóvása érdekében. 1945 telén, a főváros ostroma idején a levéltárat számos tüzérségi és bombatalálat érte, melyek a keleti, Bécsi kapu felőli oldalon egy raktárt elpusztítottak, romba döntötték a nyugati szárny egy részét és a kutatótermet, a tornyot pedig olyan súlyosan megrongálták, hogy annak helyreállítása többé nem volt lehetséges. Az épület több találatot kapott, raktárfödémek szakadtak le, tüzek keletkeztek. Mindez és az ide telepített német katonai kórház iszonyú pusztítást okozott az épületben és az iratanyagban egyaránt. 3100 polcfolyóméter irat, az állomány 16%-a veszett oda. Ezen kívül rengeteg dokumentum került a romok alá, szóródott szét. A harcok elmúltával az épület romokban hevert, a romok között megégett iratcsomók, szétszóródott iratok hányódtak. 1946 végére javult oly mértékben a helyzet, hogy ideiglenes megoldással ismét kutatók fogadására nyílt lehetőség. Az épület egészét érintő pusztulás a kutatótermet is érintette, eredeti berendezéséből csak a nagyméretű asztalok és székek maradtak meg. Az ostrom során mind az üvegmennyezet,
